Ez is egy csodas reggel volt...Tavaly is volt pont egy ilyenem, emlekszem ra....
Reggelente en szoktam vinni a gyerekeket suliba bicajjal-Kata az utanfutoban-es mindig racsodalkozoml hogy igy mennyi mindent latni....Az egesz varandossag alatt autoval furikaztunk minden nap a rosszulletem miatt, es nagyon hianyzott mar ez a mindennapi rutin... Neha Kata itthon marad Gerbennel amig vissza nem jovok... mint ma peldaul. De annyi szepet lattam utkozben, hogy amint hazaertem, fogtam a fenykepezogepet, Katalint a hordozokendobe es irany setalni....csak az a kar, hogy a sok kodbe burkolt gyonyoruseg par pillanat alatt eltunik a napsutesben-majdnem tul keson ertem ki...Aztan miutan lefektettem a kis aranyoskat, a harom kortefankban gyonyorkodtem, a pillangok csak ugy repdesek korulottem, csodas volt...Megorokitettem oket, mert ma este egy fat mar lekopaszitottunk...Ezek a kortefak 45 evesek, tavaly lettek atultetve a mi udvarunkra, kerdes volt, hogy tul fogjak-e ezt élni, de lass csodat, jol erzik magukat itt nalunk! Ebbol korte kompot lesz, eletemben eloszor, es mindenfele kortes finomsag a napokban...
Hendrik (februari szuletesu) jott ma jatszani Katinkával -illetve az anyukaja beszelgetni velem:), ez volt az elso alkalom, hogy Kata ennyire testkozelben volt egy masik bébivel. Nagyon edesek voltak, ahogy tettek-vettek egymas kezebol a csorgoket, fogtak egymas kezet...
