"...ami örök, sosem telik" csudaszép ez így a vers végén s így igaz... nemtom kinek szántad, de én köszönöm! nem ismertem ezt a verset, de már a mai nap napfényét (ami nemrég sütött ki) emelte, de nagyon! :)
Nagyon köszönöm, Bea...egy kicsit ugy-e nekem is szántad a versikét???...Udvarhely...Küküllő....
Ezt a versét nem ismertem Szemlér Ferencnek....de én is ismerek egy szépet tőle:
Szemlér Ferenc - Hogyha gondot viselnél rám
Viselj rám egy kicsit gondot! Ne ügyeld azt, amit mondok de ha elszakad az ingem foltozgasd meg, szeress engem! Párosítsd meg a harisnyám tartsd a szobám mindig tisztán reggelimet készítsd tejjel s kínálj magad mellett hellyel. Mindennapra főzz ebédet csak azt, amit a szegények de amit adsz, kedvvel adjad mintha adnád tenmagadnak. Ha anyámra emlékezném mint az árnyék simulj mellém s amit ő is adna mostan te is add, de százszorosan! Hogyha volnék nyughatatlan takarjon be puha paplan vesd meg ágyam, s észrevétlen simogass meg a sötétben. Hogyha volnék tele sebbel kenni testem ne feledd el hogyha volnék mint a poklos légy hasonló orvosokhoz hogyha volnék kitaszítva rejtekedbe fogadj vissza hogyha volnék immár halva büszkén fektess ravatalra! Jutalmad tán semmi lészen csak én leszek, de egészen fejtől lábig, szívtől szájig minden birtokoddá válik. Elfeledném az anyámat s már csak téged akarnálak ébren, alva... szólva, némán... hogyha gondot viselnél rám.
Sztem Neked szánta, Piros! ;) biztosan vannak udvarhelyi közös emlékeitek! :) gyerekként én is sokat voltam Udvarhelyen, ezért kicsit én is magaménak éreztem, nah :) 1ébként a másik vers, a szerelmes szintén SZÉP!
Nekem most esett le Bea(amint elolvastam Hajni 2. megjegyzését), hogy te az én előző bejegyzésedhez irt megjegyzésemre válaszoltál......Nagyon nagyon köszönöm....és várlak vissza a régi gyerekkori emlékek közé....hadd éljük újra át egy pillanatra a gyermek gondtalan érzését....
4 megjegyzés:
"...ami örök, sosem telik"
csudaszép ez így a vers végén s így igaz...
nemtom kinek szántad, de én köszönöm! nem ismertem ezt a verset, de már a mai nap napfényét (ami nemrég sütött ki) emelte, de nagyon! :)
Nagyon köszönöm, Bea...egy kicsit ugy-e nekem is szántad a versikét???...Udvarhely...Küküllő....
Ezt a versét nem ismertem Szemlér Ferencnek....de én is ismerek egy szépet tőle:
Szemlér Ferenc
- Hogyha gondot viselnél rám
Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok
de ha elszakad az ingem
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám
tartsd a szobám mindig tisztán
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Mindennapra főzz ebédet
csak azt, amit a szegények
de amit adsz, kedvvel adjad
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném
mint az árnyék simulj mellém
s amit ő is adna mostan
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan
takarjon be puha paplan
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel
kenni testem ne feledd el
hogyha volnék mint a poklos
légy hasonló orvosokhoz
hogyha volnék kitaszítva
rejtekedbe fogadj vissza
hogyha volnék immár halva
büszkén fektess ravatalra!
Jutalmad tán semmi lészen
csak én leszek, de egészen
fejtől lábig, szívtől szájig
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.
Sztem Neked szánta, Piros! ;)
biztosan vannak udvarhelyi közös emlékeitek! :)
gyerekként én is sokat voltam Udvarhelyen, ezért kicsit én is magaménak éreztem, nah :)
1ébként a másik vers, a szerelmes szintén SZÉP!
Nekem most esett le Bea(amint elolvastam Hajni 2. megjegyzését), hogy te az én előző bejegyzésedhez irt megjegyzésemre válaszoltál......Nagyon nagyon köszönöm....és várlak vissza a régi gyerekkori emlékek közé....hadd éljük újra át egy pillanatra a gyermek gondtalan érzését....
Megjegyzés küldése