A kepek arrol meselnek, hogy voltunk a groningeni muzeumban,illetve az erdoben. A legelso festmeny Katalin kedvence volt - egybol eszerevette rajta a meztelen melleket, visszafordultunk vagy hatszor, hogy ujra megcsodalhassa oket;)Az en kedvencem a "NOrdic Art" gyujtemeny volt. Vegulis mindegyikonk talalt valami szepet maganak, Natannak peldaul a mozaikkal kirakott muzeumlepcso tetszett a legjobban.(errol nincs kep)
A mult vasarnapi setank pedig az erdoben meses volt...megha minden egyes alkalommal sikerul Natannak elrontania a kedvunket mar indulas elott. Nem akar, nem szeret setalni, mar indulas elott kifarasztja magat agyilag (es minket is). Igy van ez mar 3 eves kora ota, ami az erdei setakat illeti, ez volt a kiindulopontja a fizioterapianak annak idejen. De minden egyes alkalommal megjon a kedve - ha mar ott vagyunk- es megjegyzi, hogy milyen jo itt a levego. Hosszu turara azonban nem szabad vele indulni : ha nincs kedve, akkor mar a teste sem mukodik igazan. Tudjuk ezt, ismerjuk Natant jol, kirancigaljuk gyakran a comfort zone-jabol, aztan lesz ami lesz.
En lassacskan a babavaras 26. heteben barangolok, mar lathatoan is.Pedig olyan jo volt megtartani csak magunknak ezt a csod'at, mostmar jonnek a kerdesek az iskolaudvaron, az uzletekben. Nem hiszem el, hogy mar csak harom honap van hatra a pici szuleteseig! Neveken gondolkodunk minden nap, de meg sehol semmi...Nehez dolog az a nevvalasztas, a mindenit!
