Tukor

Ugye nem en vagyok az egyetlen aki befelefordul igy osz, tel tajekan? Ez egy olyan dolog, mint mikor pl. teliholdnal nem tudok jol aludni. Ez mindig megvolt bennem, de pubertanskorban asszocialtam ezt a csendet magamban az evszakkal. Minden evben visszater ez, es nem is probalom elhessegetni ezt a hangulatot, mivel ez hozzam tartozik, ahhoz aki vagyok, a konszituciomhoz (szep szo).
Ezt a kerdest viszont ujra felteszem magamban, egy telefonbeszelgetes utan az unokatestveremmel. Emlitest tettem errol, es Piroska (ugye hasznalhatom a nevedet :)?)mondta, hogy igen, tenyleg, en talan tulzottan bele szoktam elni magam az ilyen dolgokba, es ettol kerulok ebbe a hangulatba. Namarmost nem o az egyetlen aki ezt igy fogalmazza meg, anya is mindig legyintett nagyokat erre, hogy ah, bebeszeled magadnak, hogy a telihold miatt nem tudsz aludni, es ugyanugy a teli "depressziot"is. Na szoval ez ujra gondolkodasra kesztetett :) Hogy tenyleg nincs jobb dolgom mint hogy ilyen es ehhez hasonlo dolgokkal foglalkozzak? hogy engedjem hogy befolyasoljanak a kulso tenyezok?? Hiszen amin nem tudsz valtoztatni azon nem is kell ragodni (osz mindig lesz, es tel is...es holland idojaras is.) En ugy igazan soha nem voltam egy jozan, ket labbal a foldon allo lanyka. Szeretem megelni a dolgokat, nem tervezni a dolgokat, az esemenyeket. Ha hatassal van ram valami, akkor ez igy van, es kesz, megelem, kijovok belole, utana jon egy uj periodus. Termeszetesen meg kell tervezni valamennyire a napokat, foleg ha csaladod, gyerekeid vannak, halaistennek ok azok akik a foldon tartanak, ha ok nem lennenek es en egyedul elnek es dolgoznek (persze azt amit szeretek) mar reg elszalltam volna a gondolataimmal, az almaimmal egyutt :) A jozansagot is meg lehet tanulni, csak arra kell vigyazni, hogy emellett ne veszitsd el a flexibilitast, a spontaneitast. Nalam nehezen megy tehat a ketto kombinalasa, de minden egyes nap tanulom.
Az osz a kilegzes ideje, kilelegzik a termeszet, a Fold, es igy en is. Minden ami felhalmozodott bennem az ev soran ilyenkor ulepszik le. Es ez nem azt jelenti hogy szomoru vagyok, vagy depresszios. Inkabb csendes, kisse magamnakvalo :). Tavasszal pedig az elso madarcsicsergessel, fuszallal egyutt kezdek eledezni en is, uj energiat kapok, melyen belelegzek, pontosan mint a termeszet. Aktivva valok, mindenhez kedvem van, minel tobb emberhez magam korul. Fenyben vagyok. Ilyenkor osz vegen, telen viszont sotet van, kint es a szobakban, elokerulnek a gyertyak, es a keves fenyben a belso tortenesekre figyelek, ilyenkor a termeszet is alszik. Amit imadok, azok az osz szinei! naprol napra valtozik minden, naprol napra tunik a feny a falevelekbol, a viragokbol, melyebbekke valnak a tonusok. Mekkora kulonbseg van a tavaszi es az oszi ZÖLD kozott! Ezen a tonusvaltason en is keresztul megyek minden evben. Szerintem mindenki, csak nem mindenki erzekeny erre. Persze ez a kilegzes, oszi hangulat nem lehet egy "excuse", nem szolgalhat mentsegkent. Minden ugyanugy kell menjen a maga rendjen, a napirend vegulis ugyanaz osszel mint tavasszal. Csak a megelese a dolgoknak valtozik. Ami kint, az bent. Ami font, az lent. :)
Nagyon szeretem a Marton-napot is, november 11-et.( holnap fogom atalakitani ez alkalombol az evszakasztalt a gyerekekkel). Kifaragjuk szepen a kis toklampasunkat, gyertyat bele, es irany a gyerekekkel a sotetben bekopogni az emberekhez, enekelni es finomsagokat kapni. Mar egy par hete minden nap a Martonnapi enekeket gyakoroljuk, tanuljuk ujra, hogy ne csak en enekeljek majd az ajtok elott hanem he lehet Natan is.:) Az ovodaban, es az iskolaban is keszitettek Ari es Natan lampasokat, papirbol, de itthon is keszitunk, "igazi"tokbol, mert ahhoz is ragaszkodik Natan es nem utolsosorban en is. A kerdes hogy melyiket fogja magaval vinni majd 11. estejen:) kemeny melo volt a suliban a gombaalakut elkesziteni, olloval kivagni, ragasztani, lyukasztgatni, az az o munkaja, mig a toklampas azert foleg az enyem. Ok, megvan a megoldas, en fogom vinni az utobbit! Sluszpassz. Ariadne is egy gombalampast keszitett az oviban, majd ha hazahozzak oket hetfon, keszitek fotokat is roluk. Igy hogy egy par sor erejeig mar nem filozofalok tonusvaltasrol meg evszakokrol, vissza is csoppentem a magaslatokbol az esti faradtsagba, szoval megyek aludni. Csá!
Ja, nehogy elfelejtsem! Natan igazan tud biciklizni!!! Ma volt az elso alkalom hogy o a sajat bicajan mellettem jott az uton egeszen a falu kozpontjaig (a piacra)es vissza. Annyira de annyira buszke vagyok ra! (es magamra is, felejtve a hatfajast, mivel minden egyes nap en szaladtam mellette bicajozni tanulas kozben, Arival a hordozoban a hatamon- jo kis kondiciotrening volt, Ariadne vegig utogette kozben a vallamat, gyorsabban mama, gyorsabban-en nem tudtam sirjak e vagy nevessek, mindenesetre jo kis latvany lehettunk igy egyutt :))