Mar eltelt az elso 7 het...hmmm. Jon, hogy megallitsam az ido kereket, ugyanakkor izgalmas varakozni minden egyes ujabb napra, milyen ujdonsagokat hoz vajon a kovetkezo nap magaval...Mert itt mifelenk mostanaban minden nap tortenik valami uj, minden napra jut egy kis csoda. Akarmennyire patetikusan hangzik is ez, igy elem meg a dolgokat. Olyan furcsa, hogy ket gyerek utan most erzem magamat ugy igazan nagybetus anyanak. Kiteljesedett anyanak :) Ugy erzem, ilyen kellett volna mar legyek Natan szuletese utan is (lelkiismeretfurdalas? mert akkor meg gozom nem volt hogyan is kell banni egy csecsemovel, mikor egyedul voltam vele, marpedig szinte mindig egyedul voltam vele, nem jott magatol, hogy beszeljek hozza, vele, nem ertettem azokat a jeleket, amiket most egybol) de megertem, hogy nem lehetett ez maskent, akkor en az voltam, aki, az elsoszulotteknek pedig mindig mas a sorsuk, mint a masod ill. harmadszulotteknek. Natan tanitott meg anyanak lenni, Ariadneval gyakoroltam az anyasagot, most pedig tenyleg kiteljesedtem. Mostmar ra tudok csodalkozni mindenre, amit Kataval megelunk. Persze ne feledjuk, hogy minden egyes delelottom most csak az ove, a delutanok is, ha Natan is Ari vissza kell menjenek suliba. Most igazan tudok babázni, élvezek babázni! Beszelek hozza, enekelek neki, sokat. En kapom reggelente az elso mosolyat, mert mikor Gerben Natanekat viszi suliba, o meg alszik. Es mennyire orulok, hogy Gerben tudja oket vinni! Egy esos delutanon is el tudok tolteni egy orat ugy Kataval, hogy csakis ra figyelek, figyelgetjuk egymast, mosolyog-visszamosolygok, mosolygok-visszamosolyog, utanozza a szam mozgasat, hangokat probal kiadni, neha sikerul-neha nem, kiprobalja a kulonbozo levegovetel technikakat, hogy hatha a kilegzesnel jon hang is a levegovel :) Eloszor ram, majd Gerbenre mosolygott, mikor kepbe kerultunk, mostmar Natanra es Ariadnera is. Ariadne ovatosabban ismerkedik Kataval mint Natan. De naprol napra kivancsibb ra, egyre tobbet kezdemenyez, keri, hogy feladhatja e o ra a pelenkat, olbe veheti-e. Natan nem birja elviselni, ha Katalin sir, azt mondja, o mindet megtesz erte, csak ne sirjon. Rohan hozzam, mert a bébi velem akar lenni, legyek szives most es azonnal vegyem fel, mert a bébi szomoru....Es ahogy kifejezi magat, ha a kicsi hugarol beszel! "Te csodalatos teremtmeny, Kata" " a legszebb csillag" "a szivem legszebb viraga" ...es hasonlok:)
Meg mindig olyan termeszetellenesnek erzem azt, hogy Gerbennek dolgoznia kell :( Olyan jo lenne egyutt lenni itthon minden nap az elso hetekben, (akar honapokban) mikor egy baba szuletik a csaladba. Ugy erzem, en olyan sokat kapok Katabol, o pedig olyan keveset. Es megis, olyan termeszetesen telnek 2 hete a mindennapok harom gyerekkel, mint azelott kettovel, azzal a kulonbseggel, hogy most mindenhova egy bebit hordozok magammal. Ket hete valtozott meg valami, hirtelen ujra erosnek erzem magamat, ujra onmagam vagyok. Megint johetnek a baratok-baratnok hozzank jatszani, ujra en intezem az inteznivalokat. Gerben orul, hogy mostmar "csak" dolgoznia kell. Annyira orulok, hogy megadatott nekem es Katanak az elso hetek nyugalma, mostmar ertem az elso 6 het gyermakagy fogalmát, megha ez a nehez kezdet altal adodott is meg nekunk...
Mostantol meg tobb a szeretet ebben a hazban. Gerben es koztem, koztunk es a gyerekek kozott. Vajon mit hozott meg magaval ez a csodalatos teremtmeny? ;)
13 megjegyzés:
Már??? Gyönyörű!
Ha jol szamolom a heteket...:)Igen, az!
Jaj, te Bea olyan gyonyoruen irtad le az anyasagot, a gyermekaldast, a babazast, hogy meg a konnyet is kicsaltad a szemembol....koszonom neked ezt a jo erzest amit kicsaltal belolem...en is osztom a velemenyed Gerbennel kapcsolatban, tenyleg sajnaltam en is Ocsit h nem tud olyan sokat a gyerekekkel lenni, merty annyi sok mindenrol lemarad....ugyanakkor nem tudom megerteni az olyan apakat, vagy meg rosszabb az anyakat, akik menekulnek otthonrol, es jobban vagynak arra hogy szabadon, gyerek nelkul "kikapcsolodhassanak"....ilyen szulok vannak a kornyezetunkben, es sokszor elgondolkodom, azon, hogy az a normalis, vagy pedig az amit mi csinalunk, hogy minden percet veluk akaryunk tolteni, meg akkor is ha ejszaka 3-4 szer felebreszt, es szopizni akar....olyan gyorsan elropul az a par ev es akkor mar ok nem fognak arra vagyni hogy velunk legyenek....
De ahogy elolvastam a bejegyzesedet, rajottem hogy ez a normalis amit mi erzunk....
Biztosan csodalatosak a napjaitok, es nagyon orulok, hogy nem tehernek erzed a 3 gyereket, hanem tenyleg egy igazi csodanak:))es hidd el hogy tenyleg az....buszke lehetsz magadra, magatokra, a csaladodra:)))szivbol egyutt orulok veled, veletek!!!!
Puszi es ha van idod meg irjal bejegyzeseket, mert olyan jo olvasni teged:))
Szia Bea,
valóban gyönyörűségesre sikeredett ez a bejegyzésed! :)
Jól elgondolkodtatott engem is, milyen voltam, milyen lettem anyaként... az első időben sok mindenben bizonytalan voltam és főleg ösztönösen éltem meg az anyaságot, viszont nagy dolog volt, h éppen akkor Imi otthonról dolgozott és rengeteget volt velünk s picit féltékeny is voltam rá, h néhol azt fedeztem fel, h az apjához jobban kötődik Bence, pl.hamarabb mondta ki, h ada,a mi apát jelentett, majd papa lett belőle, mostanra meg megállapodott a nagybetűs APÁnál :)
én meg nem anya, hanem Mami lettem neki :)azt könnyebb volt kimondania v hogy :)
...és igen minap olvastam épp egy olyat, h volt egy 2 gyerekes amerikai család éjt-nappallá téve mindig dolgoztak, aztán gondoltak egy nagyot és feladták a NY-i életüket, vidékre költöztek egy birtokra és mindketten otthonról
PC-ről annyit dolgoztak épp, amennyi a megélhetésükhöz kellett és pont, nem spóroltak többé semmire, amit tudtak megtermeltek zöldséget, gyümölcsöt, s a többit megvették, több tartalmasabb időt szentelhettek egymásra, a gyerekekre és ebben érezték kereknek a világukat...
Nagyon megragadott, h igen Magyarországon is hallani már egyrészt kommunákról vagy olyan családokról, akik a természeti népekhez hasonlóan kezdtek élni s teljes más fordulaton élnek, mint mi vagy ők maguk anno a városban a hajtásban és a fogyasztó társadalomban.
Vhogy vonzónak tartom, Imi is elgondolkodott már ezen többx évekkel ezelőtt is, s néha-néha felsejlik, no de őszintén szólva inkább az előző példa, mint utóbbit tartom szimpibbnek, mivel a fürdőszobáról és sok-sok kényelemről nem tudnék annyira könnyen lemondani, luxus cikkekről már annál inkább, mivel akkora luxusra sosem vágytam, "csak" kényelmes házra, kocsira, szép nagy konyhára, stb... :D:D hahaha
nah, a lényeg talán ott van elásva, h több idő kéne egymásra, s tudatosan törekedni erre, és nem belefulladni a gyűjtök erre, spórolok arra, ezt is szeretném, azt is megveszem még spirálba, de közben már a sok munka után fáradtak vagyunk egymásnak tartalmas időt szentelni.
Piros,
itt vmiben azért nem értek egyet :) (ha erre tévedsz, talán olvasod)
tehát abban nem értek egyet, h mki mindig minden percben ott akar lenni és soha, de soha nem akar kikapcsolódni gyerek(ek) nélkül.
ez se, az se normális, ha túlzásokba esünk. Pl. hallottam egy 4gyerek anyukáról, aki megzsülte, kvázi legyártotta mind a 4et, akiket a nap 16órájában a nagyikra bíz, ők felügyelnek rájuk, ők viszik isibe, oviba, stb, este meg anyuci felkapja hazaviszi aludni őket s másnap folytatódik ugyanez, közben anyuci dolgozik, mert imádja a munkáját, a gyerekeit is gondolom, h szereti, no de a munkája meg a többi előtérben vannak a gyerekeivel szemben... nah EZ túlzás és nem helyén való sztem sem!
DE ha néha-néha elszakadsz egyik vagy másik, vagy mindegyik gyerekedtől egy kis időre, vagy netán pár napra, míg nagyszülőknél vagy később táborban vannak és eközben Te is a férjeddel elutaztok vagy csak kettesben vagytok otthon borozgatva mittom akkor ez teljesen rendben, nem??
Anno, mikor Bence született az első 2-3 hétben picit megzakkantam, mondjuk úgy szülési depresszióba estem.. s Imi már a szülés utáni 5dik nap elküldött kikapcsolódni, járkálni, vásárolni a közeli plázában. Volt lefejt tej otthon, én meg kiszakadtam 4-5 órára, s meg kell mondjam jót tett-már maga az hogy egyedül tudok elmenni vhova bevásárolni mai napig kikapcsol, nőből vagyok v mifene, de tényleg! :)
KÉsz káosz és hiszti tud lenni, mikor egyedül én a gyerekekkel vagy együtt megyünk Imivel (akkor picit könnyebb).
Ha nagyinál vagyunk dettó, szinte anyósom hívja fel a figyelmet sokx, h hoppá nincs ez vagy az, nem megyek el a kocsijával a szomszéd városba bevásárolni?!
Nem mondom, h addig nem gondolok a gyerekeimre, sőt, sokat is, néha lelkifurdim van, de közbnen nagyon jó is tud lenni,h végre csak magamra és az időre kell figyelnem.
Egyelőre nem nagyon jött össze a külön egy hétvége nyaralás, kikapcsolódás címén mi csak ketten gyerekek nélkül, de megvallom őszintén örülnék majd neki, ha nemsokára megtehetjük, akkor megtenném. Eddig vagy 3x volt, h Bence 1-2 napig nagyiéknál volt nélkülünk, de fontos dolog miatt, nem nyaralás képpen, Lilivel még ezt-míg szopizik biztosan nem tudnám megtenni.
jól van nah, Piros! :) de megint had mondjam azt, h. dejóóó is tud lenni, mikor csend van, mikor az apjukra tudom "passzolni fél órára", emellett nem ítélem el sem magam, sem mást, vkinek valszeg nem elég egy fél óra, hanem kell fél nap, DE legalább neki ott van közelben az anyja, a nagyi, vagy anyósa, másik nagyi, ÁM se nekem, se Beának, és még oly sok anyának egy szerető, odaadó nagyi a közelben nem adatott meg, így igazi áldás külön magamnak egy fél óra, nem kettecskén, hanem ÖNMAGAMMAL, nah.
Értem én Piros, csak azt akartam érzékeltetni, h nem mindig minden fekete és fehér... én is úgy vagyok, voltam vele, h az van, h csak felületesen látunk bele mások életébe, s mégis sokx ítélkezünk kvázi pedig ugye a saját életünk is rejtély néha :D saját életünket sem biztos hogy adott esetben, időben pont a jobbik megoldást választjuk, sokx hibázunk...
Nem tudhatom pl. hogy adott anyuka, aki mindig lepasszolja nagyihoz a gyereket du.-ként mennyit tud haladni pl. a háztartással, tud-e legalább 70-80%ban teljesíteni "mindent", mert 100% az nincs!
-nem tudhatom azt sem, h a párja mennyit segít, mennyire veszi ki a részét a gyereknevelésből, netán háztartásból, vagy minden anyucira hárul s még lehet h.dolgoznia is kell anyukának...
Pillanatnyilag nálunk 98%ban minden rám hárul, Imi sokat dolgozik, minap is rápirítottak vmiért, stresszes, utóbbi két napban 10-ig bent maradt vagy visszament plusz órákat generálni, blabla... és szomorú, de elmúlt 3 napban már alva találta a gyerekeket, reggel fél órácskát együtt töltött velük és kész, zavarja és bántja, de ez is előfordul, ha nem is rendszeresen...
"Klasszikus" női teendők mind rám maradnak, neki ideje, ereje se nagyon ezekre, ergo ebből teljesen "konzervatív" család vagyunk, és őszintén szólva nagyon-nagyon kéne segítség, minduntalan 4-5 dolgot csinálok egyszerre, kisebb-nagyobb megszakításokkal-így semmi sem tökéletes, s hát ha még dolgoznom is kéne s 2 különböző helyre kipakolni gyerkőcöket, értük menni, bevásárolni, és mindent intézni, hááát rohadt nehéz lenne és kivitelezhetetlennek látom, sőt most is az sok minden...
tényleg jó sok szót pazaroltunk erre az eszmefuttatásra is, a lényeg a lényeg, h iszonyatosan tok néha irigykedni a húgomra és másokra, akiknek a közelben van a nagyi, aki elhozza bölcsiből/napköziből a gyereket, netán 7végére átvállalja másfél napra, míg kitakarít, megfőz, kimos, stb a tesóm és végre halad érdemben vmivel, nem szalad a ház úgy,mint nálam sokx :(
no, mentem is vissza a férjem adóbevallását folytatni s közbe-közbe a többi dolgot itthon intézni úgy, ahogy tudom...
ok olvastam :)
p.s. törölhetsz! én már nem teszem, ha akarja Bea megteszi!
továbbra is tartom azt, h nem láthatunk bele senki életébe teljesen, más amit felszínen látunk, más amit mutat és mond, és más a valóság! és nem érzem negatívnak a bejegyzéseket, SENKIT nem védtem itt meg, nem is ismerem!-csak úgy általánosságban írtam... csak "vitatkoztunk", véleményt cseréltünk, igaz egy fórum ennek jobb talaja lehetne...bocs a sok off-ért
puxi mkinek.ha 1et ért, ha nem :)
Megjegyzés küldése