Az iden is gyufas skatulyakbol keszitettuk Natannal az adventi naptart, most ujra mas formaban:) Az a lenyeg, hogy en a dobozok hatuljara rajzoltam valamit, amit persze eltakartam a gyerekek elol, a skatulyakat minden nap forditva kell visszadugjak a helyere, igy Karacsonyra, mint egy kirakos kiderul mi az ábra.
A sok esos nap utan feludules egy ködös reggel! A ködben biciklizni az iskolaba, megcsodalni a sok pokhalot...az utobbi hetekben semmi nem dobott fel ennyire!:). Ahogy hazaertem a sulibol, fogtam tehat a fenykepezogepet es ujra a bicajt es elindultam gyonyorkodni a ködös tajban...Mesés volt. A reggeli csend, az egyedullet, meg egy autot sem lattam, emberrel sem talalkoztam. Csak legeleszo lovakkal, tehenekkel es juhokkal. Olyan volt mint egy álom. A köd mindenképp arra kényszerit hogy csak a kozvetlen kornyezetedre figyelj, a korulottem levo par meternyi vilag igy egy sajat kis univerzumma valtozott. Mire hazaertem, kezdett kisutni a Nap, es lassan felszall a köd is...De szép volt! 
