2009. március 4., szerda

Jo szomszedsag??!

Igen, azt elhiszem, hogy mi valasztjuk ki meg fogantatasunk elott a szuleinket, igy a csaladi kort, es a baratok es az ellensegek sem jonnek keretlenul az eletunkbe, viszont azt nem jon hogy elhiggyem, hogy a szomszedok is a tervben voltak. Jol esett, hogy a baloldali szomszedokat csak neha neha lattuk egesz telen, a gyerekeket is, ugyhogy alig jatszottak egyutt a mieinkkel. Na de a gyerekekkel nincs gondom. Az anyjuk viszont fel tud turbozni, mikozben egy illedelmes beszelgetest folytatunk. Merthogy illedelmesek vagyunk:) Ma ugy esett, hogy beultem hozza a gyerekekkel egy teara, mert muszaj volt. Penzgyujtesi akcio van a jatszohaz kereten belul, igy mindenki be van osztva bizonyos utcakban hazrol hazra jarni. Mi ma delutan indultunk, mindenhova becsengettunk, elmondtuk amit el kellett mondani, es Ariadne begyujtotte az apropenzeket. A szomszedno behivott egy teara, hogy a gyerekek is jatsszanak egy keveset. Viszont nem szeretem, mikor a gyerekeimet probalja faggatni, hozzajuk intez olyan kerdeseket, amiket nekem kellene feltegyem. Peldaul, hogy hallotta, hogy ki akarjuk boviteni a hazunkat....es hogy az udvart is mashogy akarjuk....es ezt....meg azt....Es hogy "Natan, beiratott mar az anyukad uszotanfolyamra?nem?? meg mindig nem?? na mondd meg neki, hogy mar ideje lenne!"Mindenzt mikozben en is ott ulok mellettuk. Hat nem borzaszto? Mindig ki probal oktatni, foleg a gyerekekkel kapcsolatban, mikor ugyanannyi idosek az ovei is, de o mintha mindent jobban csinalna. Az o allaspontja az, hogy muszaj a gyerekeket nyomni, mar koran. Hiaba faradtak, a gyerekeknek tobb energiajuk van mint azt mi gondolnank! Es amiert pl en Natant nem akarom push-olni azok mind az en sajat felelmeim, vagy tulzottan ovom a gyereket vagy ilyesmi. Belefaradtam az egesz beszelgetesbe. 3felekeppen elmondtam mi az allaspontom o erre ugyancsak 3felekeppen elmondta, hogy miert nem jo ez az allaspont. Nem tudom megerteni a fekete-feher gondolkodasu embereket, pedig en is tobbmindenben ilyen voltam mielott megismertem Gerbent. En mostmar latom a szurket, es a szineket is! Es mar nem vagyok kepes arra, hogy akarmilyen temaban az en igazamat probaljam raeroltetni a tobbiekre. Es irrital mikor masok ezt probaljak tenni. Es hogy mindent a nagykonyv szerint kell tenni, en nem akarok a nyajhoz tartozni! Nem akarom a gyerekeimet 60 fele sportra adni, es zongorara es gitarra, es szinjatszokorbe kuldeni, es ...es...es., mert ezt mindenki igy csinalja. Ki az a mindenki, kerdem en?? Nagyon-de nagyon boldog vagyok, hogy Natan 5 evesen egyedul tud bicajozni mar, es nem latok gondot abban hogy Ariadne meg mindig nem hajtja a labaival a haromkerekut! Pedig a szomszed kicsi fia, aki Arival egyidos mar igen! Nem is ertem miert huz fel mindig ennyire a dolog....pffff....

4 megjegyzés:

malyvacsiga írta...

Megértem, hogy irritál, de talán itt van az a helyzet, hog yőt nem tudod megváltoztatni, de magadat igen. Neked lehet nagyobb önbizalmad, és lehetsz toleráns vele kapcsolatban, hogy ő sajnos képtelen látni, hogy a világ nem fekete-fehér.
És áldást adhaszt azokért, akikkel nem kell vitáznod, például a családoddal. Akik bár messze vannak, de támogatnak, megértenek.
(De abszolút átérzem ám, csak itthona gép előtt ülve vagyok ilyen megfontolt.)

penzesbea írta...

Koszi, Malyvacsiga:) Tudod mit sajnalok az egeszben? Hogy nehezen talalom meg a hatart a tolerancia es az elutasitas kozott. Mert ha valaki fizikalisan es beszedben is belep a privat kis szferadba akkor nehez toleransnak lenni.Hogy bekes legyen a kapcsolat, a tolerancia megis ket oldalrol kellene jojjon. Nagyon meg kell dolgozzak azert hogy egyaltalan merjem a sajat nezopontomat kepviselni, mivel utalom a konfliktushelyzeteket. Utalok bizonyos dolgokat kerek-perec kimondani, mert felek masokat megbantani, es mindig is szarul erzem magam utana, foleg ha a masik ezt tenyleg elutasitasnak erzi. De ugy latszik, ezzel meg kell tanulni elni, hogy nem lehetsz mindenkihez mindig kedves, es masok sem azok mindig hozzad:) Es tenyleg halat adok, hogy vannak akikkel feltetel nelkul elfogadjuk es tiszteljuk egymast.

Bodza írta...

Hmm... nem könnyû az ilyet tolerálni, az biztos. Szerintem ne is próbáld gyôzködni, engedd el a madzag végét, ne hagyd magad belerángatni. Így csak ô rángatja, de téged nem ér el. Elôször nagyon nehéz, de meglátod, hamar bele fogsz jönni, a szomszédasszonynak meg véget ér a játszmája. ;) Épp "A mindennapi élet mágiájá"-t olvasom Szepes Máriától, szuper, ha még nem olvastad, ne hagyd ki - ilyen helyzetekre is nagyon jó ötleteket ad!
Kitartás...

penzesbea írta...

Tudod Bodza erdekes, hogy ezt a konyvet hozod fel ajanlokent...ugyanis megvan nekem, de meg nem olvastam, viszont tegnapelott este keresgeltem a konyvek kozott, hogy mit olvassak, es ezt vettem kezbe:) Ugyhogy valoszinu hogy te sem hiaba ajanlottad, en sem hiaba valasztottam ki! koszi szepen....:)