2011. január 25., kedd

Szeretem a csaladregényeket. A történeteket. Teljesen mindegy, melyik évszazadban es melyik országban jatszodnak le. Foleg azokat szeretem, amelyek egy csaladot tobb generacion at kovetnek. Hogyan erinti a mentalitas, a korulmenyek valtozasa odakinn a kulonbozo generaciokat- mindenre ra tudok csodálkozni.

Marianne Frederiksson ' Anna, Hanna és Johanna"-jatol teljesen elérzékenyultem 4 éve. A mostanában olvasottak elöntöttek szeretettel és undorral. Igaz, kettot pont a terhessegem elso reszeben olvastam, mikor kulonben is majdnem mindentol undorom volt. De nem hiába van szerintem, hogy epp ezek a tortenetek epp most kerultek utamba.

Olaszorszagba tobb Marai Sandor konyvet vittem olvasni, amit csak a konyvtarban talaltam tole hollandul, mindet kivettem egy par hetre. Ott kezdodott az egész. A fogantatás es a visszanézés a magyar múltra. A kovetkezo állomás az oszi vakacio volt, mikor hazamentunk Varadra egy hetre. 12-13 hetes terhes voltam akkor, meg mindig halalosan hanyingerem volt, de érdekes módon anya huslevese es a magyar koszt volt az egyetlen ami jolesett :) Ott elolvastam Fejes Endre "Rozsdatemetö"-jet. Szerint mar szuletesem ota megvolt ez nekunk otthon, es akarhanyszor is kezbevettem kesobb, soha nem akarodzott elolvasni, mindig visszatettem a helyere. Most viszont "felajánlkozott" és én nyitottam. (www.moly.hu/konyvek/fejes-endre-rozsdatemeto ) A 20. szazad eleji magyar tarsadalom, az akkori létkorulmenyek es gondolkodas-már nem a mi világunk, mégis sokmindent megértettem a konyv olvasása kozben. Megint bovult egyet a látokorom. (iskolás koromban hiába tanultunk dolgokat bizonyos korszakokrol, azok mégis csak tények voltak, ez volt, ilyen volt a gondolkodas, a társadalom es kesz. Mennyire mashogy elemeznek a mostani ralatasommal verseket, mint akkor...húha). Még mindig Váradon kértem kolcson egy akarmilyen konyvet olvasásra a barátnömtöl, ez pedig véletlenul Bálint Tibortól a "Zokogó majom" lett. Ezt végul magammal hoztam Hollandiaba, mert nem sikerult otthon kiolvasni. Nem tudom hanyszor tettem le, hogy kesz, en ezt nem olvasom tovabb, nem tesz jot a kozerzetemnek, hanyingerem lett bizonyos reszletektol, az akkori mindennapi valosagtol. Belengte a nyomor es az alkohol szaga. Ez a konyv is a vilaghaboruk kozotti idoszakban jatszodik le, Kolozsvár kornyeken. "Egy élhetetlen család kálváriája" a regény alcíme. Egyik érzelembol a másikba merultem olvasása kozben, felbosszantott, megríkatott, minden volt-vidám egyszer sem lettem olvasás kozben, az biztos. Mindkét regény elgondolkodtatott, és nagy hatással volt rám.

Ezek után a holland tv egyik csatornáján minden vasárnap egy dokumentumfilm/sorozatot sugároztak "Oostwaarts"(Kelet irányába) címen. Egy újságíró/író-Jaap Scholten- beutazza Erdély, Magyarország, Szlovákia, Montenegro bizonyos teruleteit, a (kommunista) múlt-jelen-jovo kérdéseivel keres meg régi es új embereket, oregeket, fiatalokat, a regi magyar nemesseg leszarmazottait, a regi titkosszolgálat embereit. Ez mintha termeszetes folytatása lett volna a regényeknek, a 20. szazad masodik felérol ismertem meg olyan reszleteket, amikrol meg soha nem hallottam, egyreszt az iskolaban ez akkor meg "tiltott" anyag lehetett, és hiába ebben éltunk én gyerekként sokat nem értettem meg a korulottem torteno dolgokrol, nem is érdekelt. Kesobb is masok voltak a prioritások. És kulonben is mennyire más egy kulfoldi/holland iro szemén, kerdesein keresztul látni az akkori világot. Gerbennek is sokat mondott ez a film, mostmar o is jobban ralat a roman/magyar mentalitásra, látja legalabb a mi-miértet. Sokat kerdez a magyar tortenelemrol, szeretne tobbet olvasni róla.

Karacsonyra megvette nekem Jaap Scholten egy konyvet, "Kameraad Baron" '(Báró Elvtárs) a cime. Tulajdonkeppen egyseget alkot a dokumentumfilmmel. Sokmindennel amit lattam most irott formaban talalkoztam. De a konyv kifejezetten az erdelyi es magyar nemesseg tortenetevel, eltunesevel foglalkozik. Az iro Budapesten el immar 7 eve, a felesege egy Hollandiaba emigralt magyar nemesi csalad leszarmazottja, 3 gyerekuk van. Ez a konyv is csaladtortenetekkel foglalkozik tehat, beszelegetesek, interjuk, tortelmi tenyek kevereke. Nagyon jo kulonben a stílusa. :) Gerben is kiolvasta.

Es mit hozott mult heten a veletlen? A dohanyárus annex konyvesboltban itt a faluban raesett a pillantasom egy konyvre, egy eldugott kis sarokban. "Zaira" a címe, az iro pedig roman nevet visel (lehet kellene ismernem??) Catalin Dorian Florescu. Egybol megvettem. Es mirol szol? Egy erdelyi roman nemesi csalad tortenete, feloleli majdnem az egesz 20 szazadot, illetve a jelenig nyulik. Tehat most mindennel amit a dokumentumfilmben/konyvben lattam/olvastam regenyformaban talalkozok. Es igy megjobban eljut hozzám:) Meg a felenel tartok, de mar ez tortenet is megsiratott es felduhitett, sok ismert hely szerepel benne, mivel egyreszt Temesvaron is jatszodik, ahol en egyetemista voltam.

Ez a terhesseg olvasas szinten egy nagyon osszefugo kepet mutat:) A szules idopontjaig meg el fogok olvasni ket Herta Muller konyvet, epilóguként ;)Kulonben az, hogy hollandul olvasom ezeket a konyveket fellazítja a felismeréseket, változtat a perspektíván is. Lehet magyarul meg sem vettem volna oket, nem tuntek volna fel.

Kozben-kozben azert masokat is olvasok, ujra sokat a babavárásról: Joan Saltertol ujraolvastam peldaul a "The incarnating child"-ot, Jean Liedloff "The continuum Concept" -jét , szuletéshez kapcsolodo meseket, torteneteket. Ma ejjel (nem tudtam aludni a torokfájástol, igy lementem teat fozni magamnak, aztan olvastam az agyban, mig Ariadne is at nem jott hozzank aludni, es addig simogatta es csavarta ujjara a hajamat, hogy feladtam:)) ujra elovettem Clarissa Pinkola-Estés-töl ezt: " Women who run with the wolves; myths and stories of the wild woman archetype". Ez nekem megvan hollandul, mindenkinek csak ajanlani tudom, Natan szuletese utan kerult eloszor a kezembe, es annyi mindent felismertem benne es tanultam belole. Az elso szulesem utan peldaul voltak bizonyos rémálmaim. Gondoltam, hogy kapcsolatban allnak a szulessel, vegulis a szules is egy beavatas. Atlepsz egy kapun, a noi let egy ujabb aspektusat ismered meg. Meg most sem jon hogy elhiggyem hogy pont akkor pont ezt a konyvet vettem ki a konyvtarbol (emeltem le a polcrol) es az elso reszlet ahol felnyitottam az en remalmomrol szolt. Egy az egyben ugyanaz a kepsorozat jelent meg elottem, magyarazattal. Megnyugodtam akkor, es sokmindent megertettem. Univerzalitas, szinkronicitás, pont mikor az kell.:) Mint mostanában is.

2 megjegyzés:

Piroska írta...

Olyan jo olvasi Teged, te Bea....egyfolytaban olvasnam, amiket meselsz itt a blogon....annyi sokmindent lehet toled tanulni....amikor nem babakat varrsz eppen akkor olvasol...es olyan jo hogy ezeket mind leirod ide....
Ki ez a Clarissa Pinkola EStes?? felcsigazott ez a kony nlagyon engem....amugy az osszes konyv amikrol irtal...a Zokogo majom pl..stb...de ez a konyv kulonosen....megprobalom en is a konyvtarbol kivenni....
Amugy most en a napokban, Dorian Gry arckepe - Oscar Wilde konyvet vettem ki...de meg nem fogtam neki olvasni...te olvastad mar??? biztos igen...es hogy tetszett??

Na puszi es irjal meg a blogra...imadom olvasni, amikor arrol irsz hogy eppen mit olvastal!!!
Puszi nektek :*)

Hajnalka Nagy írta...

igen, a könyvek, tapasztalatom szerint is- kerülgetnek minket, aztán 1x csak behálóznak! :)
rendszeresen van olyan az én esetemben is, h ott egy könyv, olvasásra vár, de mind-mind belekezdek s vhogy nem megy, abbahagyom, s aztán évekkel később jön el a pillanat!... ezt kb.úgy képelem, h 1-1 könyv lehet kicsit hamarabb talál ránk s azért nem ragad meg, meg kell rá érni avagy épp olyan élethelyzetben lenni, ahol épp arra a könyvre van szükségünk!!
nah, és vannak azok az isteni sugallatok + kis angyalok oda teszik épp utunkba a bolt polcán azt, ami pont kell! és pont oda nyitod ki, ami számodra üzenet!
imádom :):)