2011. április 14., csütörtök
Most jovok eppen kontrollrol a bábától. Minden a legnagyobb rendben. Es valahogy ugy erzem, mintha hirtelen lerakodott volna ram egy réteg nyugalom (na gyonyoruen fejeztem ki magam! de mindegy) de ez maga Magdaleen miatt van. O az egyike a négy bábának, es most lattam masodjara, az elso alkalom az elso kontroll volt meg a legelejen. Nagyon jol elbeszelgettunk, es minden amit mondott, es a kisugarzasa is nagy hatassal volt ram. Jo lenne, ha ugy jonne ki a lepes, hogy o vezetne le a szulest, de ezt ugye nem tudthatjuk:) Az fogja, aki epp aznap szolgalatos lesz. Kerdezte, mikor fogok szulni? Marmint, mi a megerzesem stb. Mondtam, ugy tervezem, hogy majd egyikojuket elszólitom a sajat csaladi Husveti lakomajukrol, szoval valamikor akkortajt. Azt mondta, nem gond, szereti a husveti szuleteseket, mar a szimbolika miatt is, feltamadas stb...Mar ez nagyon jol esett. Mert mar csak ezert is szeretnek en is husvetkor szulni:) Konyvek kozott, a feltamadast unnepelve. Azt is mondta, hogy csak hogy tudjam, o nem az a beavatkozos tipus a szulesnel. Szoval mikor szuksegem van ra, akkor ott van, ugyanakkor tole szulhetek ugy ahogy en akarok. (masodik, ill. harmadik gyerek eseteben legalabbis). Szoval ahogyan es ahol en akarok, allva, terden, furdoszobaban, vizben, vizszintesen, ulve, ahogyan az nekem majd jolesik. Szoval jo lenne, ha majd o jonne. Mar maga a gondolat ugy megnyugtat, hogy szabadsagot kaphatok ebben. Kerdezte, hogy vannak-e specialis kivansagaink, peldaul szeretnenk-e hogy a gyerekek is jelen legyenek, szerinte Natan es Ari is olyan koruak, hogy az semmi problemaba nem utkozne, hacsak én nem akarnám, ha nekem az lenne az erzesem, hogy elvonnak a figyelmemet. Mondtuk Gerbennel, hogy nincs betervezve, hogy jelen legyenek, de ha ugy jon ki epp a lépés akkor nem esunk panikba. Kulonben is, nappal ugyis jatszananak valahol, vagy kint lennenek, beszerveztunk egy par embert, akikhez mehetnek. Ha ejszaka tortenik a dolog, es peldaul felebrednek, akkor a segitkezo apolonot is meg lehet kerni, hogy legyen egy ideig veluk. Az apolono a bába utasitasai szerint teszi a dolgat kulonben is. A bába szerint is fontosabb az, hogy Gerben legyen ott a szuletes pillanataban, mint az apolo. (hacsak nincs ra nagyobb szukseg persze). Szoval ilyesmikrol is beszeltunk... O is emlitette, hogy nagyon orul, hogy a nogyogyasz visszakuldott hozzajuk a diabetesz incidenst kovetoen, egyre gyakrabban tartjak a korhazak ugyanis vissza a terheseket mas dolgok miatt is mostanaban. A multheten adott be/ hirdetett ki a nogyogyaszok szovetsege egy kervenyt, miszerint ezentul minden elso terhesseg ill. szules a korhazban tortenjen. Mindenki belegondolhat, hogy ha ezt bevezetik hanyan fogjak majd a masodik ill. sokadig gyerekuket otthon szulni. Es Magdaleen szerint sem a helyszint a fontos, viszont a kovetkezmeny az lesz, hogy a nök igy el fogjak vesziteni a termeszetes kapcsolatot a sajat testukkel, a babaval a pocakukban. Mert igy minden egyes kontrollnal arra varsz, hogy az orvos, ill. a bába mondja meg neked, hogy hogy erzed magad, minden rendben-e a babával a pocakban. Azt mondta, csodalkozik, hogy egyre tobb varandos anyuka, ha megkerdezi toluk, hogy van a bébi a pocakban, azt valaszolja, hogy nem tudja. Pedig o hordja a sajat testeben a picit, nem a bába, es nem a nogyogyasz. Igaza van szerintem. Manapsag mindent intezmenyesiteni akarnak, minden gyerek egy adott káderbe kell passzoljon, mert ha nem, akkor mar problema van. Jovoheten megyek meg a bábákhoz kontrollra, aztan remelem mar ok jonnek hozzam! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Én nyolc évvel ezelőtt pont Húsvét vasárnapján szültem. :) Szép volt.
De jókat írsz!Öröm olvasni.
Tenyleg, Marta?? Mondom en, kulonleges az a nap-nem hiaba...:)
Kanya, orulok, hogy orommel olvastad! Es kepzeld, Magyarorszagrol is volt, a bába hallotta, hogy legalizaltak az otthonszulest, nagyon orult neki, Gereb Agnesrol is kerdezett...Szoval...Mondom en, hogy jo beszelgetes volt!
Tenyleg orom olvasni Teged, te Bea, Csatlakozom Kanyahoz:))
Nagyon erdekes lehet a babakkal a te kapcsolatod is, vagy a ti kapcsolatotok...
Es most e bejegyzesed utan rajottem arra, hogy azert felnek en itthon szulni, mert egyszeruen nem bizok magamban, es nem volt meg az a meghitt bensoseges nyugodt kapcsolatom a kisbabammal akit a pocakomban hordtam....
Puszillak es szoritok nektek, hogy sikeruljon akkor szulni amikor szeretned:))
Koszi, Piros :) Natannal nekem is azert volt nehez szulesem, mert nem biztam magamban. Mintha az egesz terhesseg nem az en testemben zajlott volna...de azert ugye, mert egy: 22 evesen meg nem voltam felkeszulve az egesz gondolatra sem, ketto: otthon Varadon nogyogyaszhoz jartam, es ott tenyleg minden honapban uh-znak, stb. HIaba kert Gerben telefonon akkor hollandiabol hogy legyek szives nem kitenni a bebinket havonta mericskeleseknek, ultrahangnak, sirva mondtam neki hogy de en csak akkor hiszem el hogy minden rendben fejlodik a baban, ha LÁTOM (mert manapsag ezert jarnak az emberek ha kell ha nem UH-ra, vegulis). Aztan a vajudasnal a korhazban, en valahogy azt hittem hogy vegig mellettem lesz valaki, aki majd biztat, elmondja, mit hogyan tegyek. De nem igy volt: Gerbent nem akartak tul korai szakaszban behivni ejszaka, mondvan hagyjam ot meg aludni, mert el fog ez meg tartani orakig...ott bolyongtam egyedul a folyosokon, nem tudva mit tegyek, nem bizva a sajat megerzeseimben sem. Aztan mikor beengedtek a szuloszobaba (mert egy epp szabad volt)es Gerbent is felhivtak vegul a keresemre, szinten egyedul hagytak. Vegig csak magamra es a fajdalomra tudtam gondolni, meg sem fordult a fejemben hogy Natannak ez egy ugyanolyan nehez, ha nem nehezebb ut. Vegig arra vartam, hogy valaki megmondja hogyan is kell szulni, hogyan is kell kitolni ezt a babát. De senki nem mondott semmit. Abban a pillanatban mar nem kapaszkodhattam a szamjegyekbe, (hany centi, hany kilo, mennyit ver a szive a kicsinek)sem az ultrahang kepekbe. Lebegtem a nagy semmiben. A szulest koveto fotokon az latszik a szememben, hogy orulok, hogy vege a torturanak, nem az, mennyire orulok maganak Natannak. Ez van. Arival halistennek mar minden mas volt :)) Epp ezert drukkolok ennyire az otthonszuleseknek:)...
szia Bea,
nagyon jóóó, h ennyire részeltesen beszámoltál, örültem ám nagyon, jó hallani ilyeneket! :)
a kh-ban való szülésed szerény véleményem szerint pedig azért is volt olyan amilyen, mivel az ELSŐ volt! kiolvashatod az összes szülés folyamatával kapcsolatos könyvet, eljárhatsz az összes szülés felkészítőre, terhes jógára, stb ... erre nem lehet felkészülni, elsőre semmiképpen sem. Hasonló érzések és tapasztalatok voltak nálam is anno Bencével a kh-ban. Túl sokat nem mondtak "hoyg is kell szülni", annyit azért igen, h bárhogyan, ahogy nekem kényelmes... haha kényelem, az a vége felé semmilyen poz.-ban nem létezik az én esetemben legalábbis :) gugolás, térdelés, Imibe kapaszkodás, etc, etc minden volt, de nagyrészt magunkra voltunk hagyva mi is, koordinátor nem nagyon volt, be-bejött a szülésznő v.az ügyeletes orvos megnézni "hogy állunk", nagyon kiszolgáltatottnak éreztem, éreztünk magunkat... vhol olvastam, h igen a baba és mama együtt szül és születik meg anyává és gyermekké, egymást segíteni és biztatni kell lelki síkon még szülés előtt megbeszélni Vele a nagy dolgok menetét :) ezt vhogy mantráztam ösztönösen és eszembe jutottak szerencsére adott pillanatban és jah persze tudatosan 2 fájás közt készültem fel a köv.-re... tágulási szakaszban még megy is nagyon szépen, ám kitolásnál lehetetlen bármire is koncentrálni, csak hogy túl legyünk rajta mindketten., én is, a babám is, a megkönnyebbülés+boldogság, amire akkor az utolsó percekben vágytam mindkét szülésemnél. Szép volt mindegyik a maga nemében, az első több negatívummal maradt meg bennem annak ellenére, h aránylag szépen megúsztuk...
nah, szóval ez már a 3dik babád Bea, nem lesz teljesen fájdalommentes sem Neked, sem Neki, de szép lesz,jó lesz!!! :)
PUXI Nektek xxx
Hajni
Megjegyzés küldése