Tukor

Probalok visszaemlekezni ezekben a napokban, hogy ez az "egymasnal jatszas" kultura az en gyerekkoromban is jelen volt-e. Ugy ertem nagycsoportos-ovodas idoszakomban, es az also osztalyokban. Arra emlekszem, hogy elso osztalytol a legjobb baratnom Reni volt, nala jatszottam nehanapjan. Vicces volt, mert az en nevem ugye Penzes Beata az ove pedig Penzes-Kincses Renata, osszetartoztunk. Emlekszem az egyutt homokozasokra, milyen jo volt kicsi godroket asni es feltolteni vizzel, hittem, hogy azok voltak az igazi levesek.:) Nagy dolog volt a nala jatszas, szinte misztikus...emlekszem az eloszobara, a szobara..Mikor hazajarok, mindig elsetalok az o regi hazuk elott is, ahol mar evek ota masok laknak.. Olyankor mindig osszeszorul a szivem, azok a regi emlekek valahol felkavarodnak. Ugy emlekszem, masodikosok voltunk, mikor az apukaja meghalt (vagy meg elso osztalyban volt??), "ongyilkos"lett? mit jelentett az akkor?ott voltunk a temetesen, az egesz osztaly...es abban a pillanatban Reni valahogyan atalakult egy masik Renive, ugyetlenul mentem oda hozza, nem igazan tudtam mi lett mas, de ot is es az anyukajat, es a nagymamajat is belengte utana egy nehez, sotet felho. Az en szememben, ahogyan en lattam es ereztem ezt. Azt hittem, hogy akkor biztosan en is mashogyan kell viselkednem, mert ezt ugy "kell". Probaltam az elso idokben nem tul vidamnak lenni, ha egyutt voltunk, ugy ereztem, szemtelenseg lenne elmosolyogni magamat, meg ha valami vicces is volt. Mosoly, nevetes-büntudattal tarsult azokban az idokben. A halal-valami nagyon bizarr dolog volt az. Mikor aztan en 8 eves lettem, mehalt a nagytatam. Akkor is buntudatom volt-akkor amiatt, mert egyfolytaban nevethetnekem volt, mikor megtudtam, elbujtam, hogy legalabb ne lassa senki, hogy nevetek. Nem tudtam sirni, pedig nagyon szomoru voltam...Borzaszto, mikor nem tudod kontrollalni azt a fajta nevetest. Nem engedtem magamhoz a bánatot, de borzasztoan fájt. Most belegondolok abba, hogy mennyi minden zajlott le akkortajt a lelkemben, racsodalkozok arra, hogy lehetetlenseg egymast igazan ismerni, az ember alapvetoen tenyleg egyedul van. Vajon mi zajlik le Natanban momentán? Csak a felszint latom, semmi mast. Ariadne-dettó...Hm.

Azt latom, hogy nagyon fontosak szamukra a barataik, az egymasnal jatszas. Hogy visszakerekedjek a temahoz :) Szoval en negy evesen meg nem jatszottam senki masnal otthon. Hozzank sem jott senki jatszani.(leszamitva a kinti jatszast az utcan, es persze a szomszed kislanyt) Itt Hollandiaban 4 eves kortol a gyerek donti el, hogy akar e massal, masnal jatszani. Persze ha a korulmenyek is megengedik. De a szulok nincsenek principialisan a hazon kivuli jatszas ellen. Regen nalunk valahogy megvolt az, hogy a napkozi, az a jatszas helye, ill. az ovoda. utana pedig a szunetek az iskolaban.
En pedig, go with the flow, magamra huzom az itteni szokasokat, mert termeszetesnek tunik:) Nincs szebb a jatszasnal, nem igaz?? Szoval itt majdnem minden nap van jatszas, a gyerekek hangulatatol fugg, altalaban iskolidoben megbeszelik egymassal, hogy ma egyutt akarnak jatszani. Aztan ugye mi szulokent allunk az iskolaudvaron, odaszaladnak hozzank hangosan, messzirol kerdezve, hogy anyaaaaa, jatszhatok ma xy-nal? Utana jon az en kerdesem: nalunk vagy naluk?? Ok akkor eldontik, mi is anyukak/apukak eldontjuk hogy kinek mi jon ki jobban, es usgye, irany hazafele. Barattal vagy anelkul, attol fuggoen, hogy otthon eszik-e delre vagy nalunk. Es megha a nagyszulok is vigyaznak a gyerekre otthon, ez a jatszas egyutt akkor sem gond. Tegnapelott pl. ebed utan vittem Arit a baratnojehez, a baratnojenek a noveret elhoztam es "leadtam"egy masik kisfiunal akihez o ment jatszani (mivel miert vinne az anyukaja, ha en ugyanazon az utvonalon kozlekedek hazafele??logikus), utana pedig hozzank jott Natan egy baratja jatszani. Miutan a Natan baratjaert jott az anyukaja, mentem en Arit hazahozni. Es igy megy ez majdnem minden nap. Ha latom, hogy nagyon faradtak, akkor nem engedem oket massal jatsszani, akkor hadd legyunk egyutt itthon, egymassal... Az utolso szo azert megiscsak a szuloe kell legyen. De a szervezkedes maga konnyeden megy itt, nagyon.

Arinak van viszont egy osztalytarsa, Charlene, az anyukaja thaifoldi, az apukaja holland. Naluk az a szabaly, hogy mindenki mehet hozzajuk jatszani, de a kislany nem mehet mashoz. Ennek az a kovetkezmenye, hogy a vegen senki nem megy hozzajuk, merthat milyen dolog ez?? De elgondolkodtam ezen. Az anyuka kulturaja diktalja ezt a szokast. Mert az o gyerekkoraban es szerintem ott most is ugy van, hogy amig kicsi vagy, addig a csaladi koron belul mozogsz. Mennyire tarthato ez a szokas, ha mas kulturaba kerulsz? En mindenesetre atadtam neki a meghivot az Ari jovo szerdan tartando szulinapi zsurjara. Meg nem tudom biztosan, hogy johet-e a kislany vagy sem. De ha nem engedik, Ariadne szomoru lesz.