De ott kezdtem, hogy ma sokat gondolkodtam. Mosogatas kozben meghallgattam cd-rol Eckhart Tolle egy eloadasat a "pursuit of happiness"-t. Mar egy eve letoltottem es meg meg sem hallgattam. Most, hogy (meg mindig) az '"A New Earth"-t olvasom, kulonosen jol jott, hogy megtalaltam. Az eloadas a boldogsagrol szol, a "most" boldogsagarol, onmagad megtalalasarol a jelen percben, pillanatban, nem a jovoben, ami ugysem tudunk megtapasztalni. Hiszen csak a jelen percben elunk, letezunk, a jovo az csak egy "conceptualized image". Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor passzivan fogadjuk el a jelen helyzetet. Viszont mindenkinek azt kellene erznie idealis esetben, hogy itt es most pont elég vagyok, jo vagyok így, ne akarjak megfelelni ennek, vagy annak a magunk vagy masok altal krealt elvarasnak. En ezt legfokeppen festes kozben szoktam erezni, hogy egy vagyok a most-tal. Napkozben egyik gondolatom kergeti a masikat, szoval teljesen a fejem, az ego az ur. Gondolom nem vagyok ezzel egyedul.:) Ezert kellene minden reggel egy rovid meditacioval kezdeni a napot, legalabbis tudatos legzesgyakorlattal. Nem szoktam ezt csinalni. Pedig el kellene kezdeni, ha egy tudatosabb szintre akarok eljutni. Jovore szeretnek mar tenyleg vegre fogyni is valamennyit, mig be nem toltom a 30at mar csak masfel ev, jo lenne azelott leszokni az emocionalis evesrol :) A kondiciommal nincs gond, mozgok eleget, mas karos szokasaim sincsenek, csak borzasztoan nincs ondiszciplinem!!! Ez az egyik legnagyobb karakterhibam. De azert szeretem magamat, igy ahogy vagyok, ugy altalaban, nem vagyok boldogtalan, amiert nem megfelelo a sulyom, nincs az a kep elottem, hogy hú, majd akkor leszek igazan boldog, ha lefogytam! halistennek...Gerbennek nehezebb lesz, o a cigirol is le kell szokjon, haha!
Tegnap este Tarot-kartyat vetettunk egymasnak, minden evben igy Karacsony es az Oév utolso napja kozott valamikor ezt megtesszuk, a Crowley-fele van meg nekunk, gyonyoru szimbolika. Gerbennel egy csomo felismerheto, varhato dolog jott elo, nagyjaban pozitiv kimenetelu dolgok. En sokmindennel nem tudtam magamat azonositani a kartyaim kozul, de mar nem is tudtam annyira odafigyelni, mert kozben Arit is le kellett hozni, mivel felebredt...Ugye, igy szokott ez lenni. De megprobalom megegyszer, talan holnap. Az eddigi evekben utolag nagyon jo volt visszanezni, hogy mi hogyan tortent. Mindig felirom egy fuzetecskebe ki miket huzott.
Ezenkivul nagyon sokat gondoltam ma Natanra, az 5 evvel ezelottre, a szuletesere, es hogy mi hogyan tortent azota...Eszembe jutott mit kivantam olyan6-7-8 honapos koruli koraban:) Ugyanis Natan nem volt az az olbebujos kisgyerek, mindig a maga utjat akarta jarni, tul hamar akart mindent megtanulni, jatszani viszont nem tudott. Szoval hianyzott az, hogy reggelente/ hajnalonta mikor felebredt (mindig sirva ebredt akkortajt) meg egyutt szunditsunk egy keveset a mi agyunkban, legalabbis hogy nyugodtan a karomban tudjam tartani es ugy odabujjunk egymashoz. O mikor felebredt, akkor egybol menni kellett, nem volt mese, nem volt lustalkodas. Nagyon sokaig nem adott nekunk kulomben puszit, azt sem szerette ha masok puszilgattak/marmint pl mi. Es vilagosan emlekszem hogy egy reggel azt kivantam, tenyleg tudatosan, hogy eljojjon az az ido hogy a sajat fiam elvezni fogja a kozos szunditasokat, hogy neha mellenk bujjon az agyba, hogy atkarolhassam, meg mielott kinovi ezt is. Es eljott az az ido:) Mar azt sem tudjuk hogy kergessuk ki a szobankbol! Olyan fel eve mar hogy egyfolytaban mellettem akar elaludni (na ez be is kovetkezett neha, mikor en felolvasas koben/utan elaludtam mellette a nagyagyban). Mindenesetre mellettem szokott felebredni, mivel ejszakankent mindig atsurrant hozzank a boszorkanyokra hivatkozva, es hogy valaki mindig benez az ablakan. Es en igy mar eleg regota arra ebredek reggelente, hogy: mama, ugy szeretlek! es egy nagy olelesre. Es hogy hetvegen mindig, de mindig reggelit hoz fel nekem, gyumolcsot vizzel, vagy szorppel. Na ezeket a reggeleket azert nem adnam semmiert, megha az ejszakak nyugtalanok voltak is. Hiszen ezek is elmulnak. Most hogy szombaton osszeszereltuk az uj agyat, szo sincs rola hogy a mi agyunkba fekudjon. Es ez igy van jol. Megkaptam amit kivantam egykoron. Mostanara nagyon megtanulta a szeretetet elfogadni, es szeretetet adni. Csak ugy csordul sokszor a sok szeretet a kicsi fiambol.:)
Egy par kep emlekeztetoul: Natan kereszteloje Leeuwardenben, 2004 julius 4 (7honapos)
Itt ugyanazon a nyaron otthon, Varadon
2004 junius 28; a polgari eskuvonkon (mas meg nem is volt:))