2009. január 4., vasárnap

Nátán öt éves lett. A kezdet.

Eloszor is hadd nyugtassak meg mindenkit, aki aggodott volna a szemuvegem hollete felol, meglett! Megtalaltatta magat most ot perce, majdnem ket hetre az eltunese utan.Reg voltam ilyen boldog:) Megtalaltam mikozben a napszemuvegemet kerestem, ami hirtelen szinten eltunt! Tudom mar mit kell jobban kifejlesszek magamban ebben az evben (is):)
De most Natanrol. Aki szilveszterkor, szerdan deli haromnegyed tizenkettokor betoltotte az otodik eletevet. A korhazat ahol szuletett, azota lebontottak Leeuwardenben. Kezdenem Natan fogantatasaval, ami mar onmagaban meglepo volt. Nem terveztuk a jottet. En meg nem voltam 23, Gerben akkor toltotte be a 26-ot. Ez volt a negyedik talalkozasunk, Temesvaron voltunk, ahol egyetemre jartam, irto egy hoseg volt akkor aprilis vegen, majus elejen. Keszultem megirni a disszertaciomat a nemet es magyar mondatfelepites hasonlosagairol, kulonbsegeirol.Ez volt az, ami akkor viszont a legkevesbe erdekelt. Annyira de annyira szerelmesek voltunk egymasba, hogy az szinte mar fajt. Nem beszelhetunk szeplotelen fogantatasrol, viszont vigyaztunk hogy ne essek teherbe. A terveink szerint most szulnem epp az elso gyerekemet:) Viszont, viszont: a fogantataskor ill. utana 100%osan ereztem hogy mar nem vagyok egyedul, annyira csodalatos volt ez, ha most visszagondolok, azt mondom, akkor kezdodott minden. Minden megvaltozott bennem, ismeretlen erzesek tortek ram, usztam a boldogsagban az elso hetekben, mig nem tudtam biztosan hogy aldott allapotban vagyok-e vagy sem. Addig nem kellett arra gondolni, mit fognak mondani a tobbiek, a szuleim, Gerben, a kornyezet. Addig csak en lehettem es a bennem levo elet. Gerbennel emaileztunk mindennap, neki irtam errol a fura erzesrol, hogy lehet terhes vagyok, o nem vette komolyan, hiszen hogyan is tortenhetett volna??Az interneten kerestem mik a "tunetek"mar az elso hetekben, minden kloppolt. Emlekszem aztan, mi volt a nagyon erdekes azokban a napokban, hirtelen mindenhol nagy pocakos nok vettek korul, a buszmegalloban, a vonatra varva Temesvaron, a vonatfulkeben egy masik terhes no mellett ultem Varadra menet, ahol ra egy napra szandekoztam megvenni azt a bizonyos terhessegi tesztet. Nehez volt elmondani anyanak,hogy lehet, hogy... Ugye ez nem igazan fert bele a ram nezo jovobeli tervekbe. Es meglett a teszt, halvany csikok, de ketto. Gyorsan felulni a buszra, a legkozelebbi gyogyszertarban meg egyet venni. Es igen, ugyanaz az eredmeny. Mennyire orultem, szinte reszkettem! Anya megdobbent, apa elcsendesedett csak annyit mondott, hogy na akkor en sem fogok mar feher ruhaban hazasodni. Akkor jott bennem elo a szegyen erzete, hogy masoknak csalodottsagot okozok, hogy nem voltam "jo"lany, hogy keresztbe teszek masok es a magam terveinek. Es akkor tort fel mindenkiben a ketely, hogy en es Gerben meg csak rovid ideje ismerjuk egymast, meg csak 4szer lattuk egymast, hogy fog ez lenni, meg ha "meg is tartjuk a gyereket". Racionalis gondolkodas. De nem ertettem, hogy nem erzi mindenki azt amit en, hogy ennek igy kell lennie, hogy olyan isten nincs, hogy en ezt a gyereket elvetessem. Megis mindenki elso latasra arra szavazott volna, hogy a b o r t u s z. Eddig a pontig az eletemben egy alapvetoen racionalis gondolkodasu, elorelato valaki voltam, aki megtervezte a dolgokat, el akart erni dolgokat, es ambiciozusan el is ert mindent amit akart. Elso tanulo, elso tanulo, elso tanulo vegig. Nem tul sokat a szabadban jatszani, inkabb tanulni. Okosan elni, nem engedni a csabitasoknak, az intuicionak sem. Olyan volt, mintha akkor abban a pillanatban hogy Natan megfogantatott, lehullott volna a lepel sajat magamrol, mintha tukorbe neztem volna. Es akkor jottek az erzelmek, az ide-oda rangatozas a fej es a sziv kozott. Varni Gerben reakciojara, gondolkodasi idot adni neki, tudva magamban, hogy akarmit mond is, en ezzel a gyerekkel veszem magamra az eletet, akarmilyen nehez is lesz. Lepergett elottem minden lehetseges variacio. Kozben elmentunk anyaval a nogyogyaszhoz echo-ra, hogy megallapitsuk megegyszer hogy igaz-e ez az egesz. Harom hetes terhes voltam. (igazabol ot).A nogyogyasz, aki mar kb felidos terhes volt, mosolyogva gratulalt. Erre mondtuk, hogy meg nem tudjuk mi lesz vege a tortenetnek az is lehet, hogy nem fog maradni a kicsike. Ezt nem en mondtam. Erre a nogyogyasz holgy egy kicsit begurult, kerdezte mik az indokok amik a gyerek ellen szolnak. Elmondtuk a realisat. Persze mint a levegon, ugy at lehetett ezeken a velt indokokon szurni. Azt mondta, mit akarok meg tobbet, szeretjuk egymast a baratommal, fiatal vagyok, egeszseges, a pici egeszseges, nincs semmi ami athidalhatatlan lenne. Jaj, annyira orultem ennek, a legmelyebb ketelyekben ulve ezelott a pont elott. Hazaerve felhivtam Gerbent, hogy megegyszer elmondjam, mostmar tenyleg tuti biztos a dolog. Azt mondta mindjart visszahiv. Ott ultem anyeknal az eloszobaban, eltunt az ido, a hely, ugy izgultam, vartam. Anya velem szemben allt, guggolt, mar nem is tudom, o is ugy izgult. Apa eddigre akkor mar biztos elszivott egy halom cigit, nem tudom. Csorgott a telefon, felvettem. Es eletem legszebb valasza erkezett Hollandiabol: kedvesem, engedjuk, hogy megszulessen a gyermekunk. o, o, o, Sirtam, orultem, anya ugyszinten. Ezen a ponton megemlitenem, hogy csodalatos volt ahogy anya is egyik pillanatrol a masikra kepes volt elengedni minden eloiteletet, aggodast, racionalitast, ettol a pillanattol kezdve o es apa vegig mellettem alltak, lelekben is sokmindeben rajuk tamaszkodtam az elso negy honapban, mielott kierkeztem ide Hollandiaba. Milyen nehez lehetett nekik is a jovo almat romba dolni latni. Hiszen ok rahelyeztek engem mar az elejen egy nagyon jo utra, jo iskolaztatas, mindent kihoztak belolem, amit lehetett ami fontos volt, a legjobb donteseket hoztak, mikor en meg nem voltam kepes donteni. Ki volt kovezve az az ut egy gyonyoru jovobeli karrier fele. Viszont en is szem elol tevesztettem az erzelmi aspektusokat, a varatlant, a tervezhetetlent. Es akkor megtortent a csoda, aminek meg kellett tortennie: belepett az eletunkbe Nátán. Es mi elfogadtuk ot. Mindenkit megvaltoztatott maga korul, engem, Gerbent, a nagyszuloket.
Altala kapott kulonos jelentest a "tükör" szo szamomra. Es erre csak tegnap jottem ra. Azon gondolkodtam epp mosogatas kozben, hogy miert is neveztem a blogomat tukornek. Teljesen spontan adtam ezt a nevet neki, nem igazan gondolkodva, azt sem tudtam akkor mennyit fogok ide irni. De teny, hogy Natan az en tukrom, azt volt fogantatasa, szuletese ota. Minden belso kuzdelmem abbol ered, hogy tukorbe nezek, sokszor altala, miatta. Mar a neveben is benne van a tukor: NATAN, kozepen a T-vel. A nevvalasztas is csodalatos modon tortent. Sms-gettuk Gerbennel egymasnak a tetszo neveket, es mar az elejen volt az hogy egyszer egyidejuleg kuldtunk egymasnak egy sms-t es mindkettonkeben a Natan nev allt. El is lett dontve. Pedig meg nem tudtuk hogy fiu lesz, csak en ereztem ugy az elso perctol fogva. A szuletese. Az óev es az új ev mesgyejen, ralatas meg a regire, de mar az ujra is, tukor. Az ajtoban all mindig, se ki, se be. Es tukor, mivel en csak az o erkezese utan neztem ugy igazan tukorbe, azota is ismerkedek onmagammal. Minden szinten tukor, valasztovonal. Es azonkivul, hogy sokat tanulunk egymastol, nagyon szeretjuk is egymast:) Folyt. kov.

6 megjegyzés:

BKata írta...

Olyan szépen, őszintén néztél most is a tükörbe:-) Izgatottan olvastam, mintha nem tudtam volna, hogy happy and lesz. Olyan romantikus történet ez, köszi, hogy leírtad! Szeretettel köszöntöm az öt évest és persze téged is!

malyvacsiga írta...

Hát én bizony sírtam is! Gyönyörű lehetett.
És tükröt tartottál elém is, végignéztem az én gyerekeim történetét, hogy tudtuk meg, hogy vártuk őket, hogyan születtek négyen, hogyan gondolta meg magát a 36. héten a legkisebb, az ötödik...

Nagyon jó téged olvasni, pedig eredetileg csak Hollandia miatt jöttem ide... És bár én sem szeretem, ha ezt mondják nekem, de köszönöm, hogy olvashatlak.

penzesbea írta...

Rolad, Malyvacsiga nem is tudtam, hogy olvasol:)Orulok neki. En is sirtam am egy picit mikor irtam. Megerte visszanezni, meg soha nem irtam le a tortenetunket, igy legalabb most megorokitem:)Visszanezni öt tortenetre pedig kulonleges lehet, megiscsak 5 kulonbozo emberke jovetelerol van szo...Nem keverednek meg az emlekek?:) Buta kerdes kulonben, biztosan nem.. Ami pedig Hollandiat illeti, meg sokaig szandekozom itt maradni, nyitva all az ajto, akarmikor johetsz! P.S. a Hüttenkäse nagyon bejott!;)

Kanya, neked is igy utolag koszonom a koszontest, azon gondolkodtam, hogy milyen kar, hogy egy otevesnek nem igazan lehet meg atadni azt hogy a blogom egy kedves olvasoja kivan neki boldog szulinapot... Nekik ilyen szempontbol meg tenyleg csak azok leteznek akiket mar lattak...hmmm. mi az hogy blog? mi az hogy virtualis ismerosok?? Mikozben szamomra itt mindenki egy kulonleges valosag, mashol, akarhol, es megis kozel hozzam:)

Pont.én írta...

Megindító volt... és elgondolkodtató! Eszembejutott az a pillanat, amikor én is tördeltem a kezem a váróban, a párom meg rohangált ki cigizni, mert kb. 45 perc csúszással tudott csak a doki fogadni...

malyvacsiga írta...

Bea,
hááát, azért van, ami egybefolyik, és nem emlékszem, melyik gyereknél volt. Persze a markáns dolgok megmaradnak, naná, de az olyasmi, hogy volt-e gyomorégésem, melyiknél kezdődtek a lila hajszálerek, melyikkel szedtem vitamint (az elsővel és a negyedikkel tutira, de a köztesekkel?! Az ötödiknél is szedtem, de nem a legelején). Sőt, még a legutolsóval is vannak olyan mozzanatok, amikre egyszerűen nem emlékszem. Mikor kezdtem görcsölni? Korábban mint a többivel? Melyik gyereknél hol tapadt a lepény? Melyik milyen erősen rugdosott a többihez képest?

Tudnék neked email-t írni? Az enyém malyvacsigakukacgmailpontcom.

penzesbea írta...

Igen, persze:)
Az emailcimem:
penzesbeakukacyahoopontcom