Azert ma ujra igazan elcsendesedtem magamban, nem szomoruan, csak megallapitaskent...Eloszor hagytam ott Ariadnet az oviban, Natannal elbucsuztunk tole, integettunk egymasnak az ablaknal, elvittem Natant a suliban, es utana hazabicikliztem. Egyedul...Es akkor jon az a pillanat mikor raeszmelsz hogy hoppa, most tenyleg EGYEDUL vagyok. Egyedul biciklizek, egyedul leszek otthon ( ma d.u. 1-tol 3-ig), egyedul vagyok a gondolataimmal, nem egyfolytaban keszenletben, minden mozdulatat a gyerekeknek figyelemmel kiserve. Azert ez a tudatallapot megiscsak teljesen mas minosegileg. Ha anyakent otthont vagy a gyerekekkel,akkor MINDEN EGYES PILLANATBAN KESZENLET-ben vagy, megha az a gyerek epp egyedul jatszik is egy sarokban es epp nem keri a segitseged, akkor is egyfolytaban korulotte forog a leted.
Emlekszem, milyen erzes volt az mikor megszultem Natant, es mikor utana pihenni akartam, egyszeruen mar nem lehetett, mert jott a szoptatas, jott a minden. Bekerult egy kis emberke a vilagodba, es attol a pillanattol fogva nincs szunet. Akkor jon az hogy vege az onzosegnek, nem te vagy a lista legtetejen mar, megvaltozik a minosege az egesz letednek. Felelosseget vallalni egy masik eletert...Nehez volt az elejen. Es a babakocsis idoszak:) Viszont mikor Natan kezdett el jatszohazba jarni, akkor kezdodott az egesz elolrol Ariadneval, o akkor ket honapos volt. Es mennyire mas volt minden. Mennyire maskepp alltam EN hozza a dolgokhoz, mennyire tudtam es tudok elvezni minden egyes napot veluk. De teny hogy minden de minden megvaltozik abban a pillanatban hogy gyereket vallalsz.
Es most belepunk egy uj fazisba, most mind a ket gyermekedet atadtad egy par oracskara a tanitoneninek, az ovoneninek, furcsa a csend a lakasban, es benned...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése