Ket konyvet emelnek ki azok kozul amiket mostanaban olvasok/olvastam.
Jill Bolte Taylor: My stroke of insight- A Brain Scientist's Personal Journey. Nagyon erdekes konyv, elgondolkodtato, ami az agy mukodeset illeti. Ismerek valakit szemelyesen aki agyverzesen esett at, es megvaltozott a karaktere, az erzesei, mas szemely lett utana. Most mar ertem hogy is tortenik mindez. Es jaj de jo lenne, ha harmoniaban lennenek az agyfeltekeim! Szerintem nalam inkabb a baloldali dominal. A noknel altalaban mondjuk, de akkor is. :) Nem lennek jo titkarno, mondjuk ezt igy, valamint matematikus sem leszek, kozgazdasz sem, konyvelo sem. Altalaban nagyon jol latom az osszefuggosegeket, jo vagyok szinteziskepzesben/latasban, de utalok analizalni. Szoval hamarabb latom a vegkifejletet, az eredmenyt, mint az ahhoz vezeto utat. Bizok az intuiciomban, sokszor naiv is vagyok, inkabb mint cinikus, idealista, almodozo, hiszek a Joban. Szeretek a szivemmel gondolkozni. Viszont imadom az intellektualis beszelgeteseket!! Es a mely lelkizeseket is!! Kar hogy nincs olyan gyakran reszem mar ezekben:( itt meg nem talaltam ugy igazan partnert ehhez, illetve vannak persze nagyon jo beszelgeteseink Gerbennel, amikor ugy erzem is, hogy minden teljes, es lelkes vagyok es inspiralt meg minden. De peldaul nem szoktunk eszemcsereket folytatni konyvekrol, irodalomrol, ami szamomra azert fontos volt egy par eve meg...
A masik konyvet tegnap olvastam el, 400 oldalt nagyjabol egy szusszra, koszonet a gyerekeknek akik sokat jatszottak es beken hagytak:) Ilyet is mar nagyon nagyon reg nem tudtam tenni. Tegnapelott felindulasbol vettem meg a konyvet, mivel feltunt az irono neve, roman ugyanis.
Domnica Radulescu: Train to Trieste. Ajjaj, ramzudultak a gyerekkori emlekek, es a szuleim emlekei. A tortenet a 70-es, 80-as evekben jatszodik, Ceausescu idejeben. En 80-ban szulettem, gyerek voltam meg akkor, szamomra minden termeszetes volt ami akkor tortent, ahogy az lenni szokott a felhotlen, gondtalan gyerekkorban. Nem en kellett a penzugyek miatt izguljak, hogy lesz e eleg etel amit a csalad ele rakhatok. Nem feltem a besugoktol, a piszkos spionoktol. En nem, a "felnottek"igen. 9 eves voltam 89-ben, mikor kitort a forradalom Temesvaron, ahova en ra 10 evre egyetemre jartam. Emlekszem a napra mikor kivegeztek az elnokot es feleseget. A napokra mikor nem tehettem ki a labam az utcara, mivel nem lehetett tudni, hogy viselkednek az emberek kint, meg egy faluban sem. Mikor az osszes tankonyvbol kiteptuk az elnok arckepet, es nem voltunk tobbe pionirok, meg kellett tanulnunk az uj himnuszt. Es nem hordtunk tobbe egyenruhat, es szabadok lettunk. Iskolabol hazamenet szinte minden nap megallt mellettunk egy holland kocsi, es kaptunk toluk cukrot, lisztet, mindenfelet, jottek segiteni az embereken. De megvaltozott a vilag azota! Tenyleg szabadok vagyunk? Hmmmmmmm
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nem akarok ám vitatkozni, de én úgy tudom, hogy a bal agyfélteke a "női" és a jobb a "férfi". Naggyon egyszerűen a bal az emocionális, a jobb a racionális. Persze ez ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb. Az is érdekes, hogy magzati korban a bal félteke növekedését az ösztrogén, a jobbét a tesztoszteron serkenti. Engem is nagyon érdekel ez a téma, úgyhogy bocs, hogy így kéretlenül belekotnyeleskedtem. Szép napot! andrea
Biztosan igazad van, mert mikor irtam en is gondolkoztam, hogy melyik is volt melyik, es hogy lehet hulyesegeket irok ide, de olyan keso volt hogy mar nem neztem utana.:) Szoval koszi, ki is fogom javitani, hogy tenyleg ne terjesszem a butasagot....:)
Én a második könyvhöz szólok hozzá, bár nem ártana az egyensúly az én agyféltekéim között sem...:)
Én 12 éves voltam a forradalom kitörésekor, és emlékszem, egy este nem tudtunk hazamenni a szomszédból, mert ahogy kiléptünk a házból, valakik elkezdtek lövöldözni. Nem tudom, szabadok lettünk-e vagy sem, (szerintem sokan másfajta rabságba keveredtek, s még csak nem is tudnak róla) de annak nagyon örülök, hogy vége azoknak a sötét időknek.
Irjál erről még: az elképzelt, remélt szabadság romantikájáról, a lelkesedésről, a várakozásról, hogy most midnen megváltozik, minden jobb lesz. Engem nagyon érdekel. Hogy élték meg a szüleid? Most hogy élik meg?
Megjegyzés küldése