Sikerult feldobnom magamat egy kicsiket! Festettem egy rovidet ma este, illetve csak kentem a festeket es jot tett. Tv-t neztem, kozben eszrevettem hogy nem is figyelek oda igazan, mivel mind csak jonnek elo a szinek a fejemben, latom ahogy tisztitom az ecseteket, es ahogy a szinek keverednek a vasznon. Na mikor erre a pontra erek, akkor jobb ha neki is kezdek valaminek, mert kulonben nem hagynak nyugton ezek a kepek a fejemben:) Ez olyan volt mint egy konnyu, lightos vacsora, es jot is tett a lelkemnek. Es ime, tudok csak szineket kenegetni, kevergetni anelkul hogy formakban gondolkodnek. Es nem is torekszem a tokeletessegre, csak arra hogy nekem jo legyen az amit csinalok.

Nem irtam mar egy par napja, mert nagyon nem is jott hogy irjak, nem is volt mit irjak. Ugy elcsendesedtem ezen a heten, ugy magamban. Minden ment a maga rendjen, Natannak elkezdodott az iskola az egy het szunet utan, hetfon Arival voltam a jatszohazban, en voltam az ovono segitoje. Voltunk fizioterapian, bicikliztunk minden nap. Atjott Henriette (a kedves szomszed) hogy tanitsam meg nemezelni. Egesz heten ugy tengtem-lengtem, itthon, es kint is, takaritgattam, jatszogattam a gyerekekkel, gyonyoru leveleket gyujtogettunk a kinti setak, jatszasok alatt. Csend volt, van bennem. Gerben minden este vacsora (6 orai meleg etel)utan visszament dolgozni meg ugy 10-11-ig. Aztan meg egyutt sem aludtunk egy par napja, mivel Natan mindig atjott hozzank, es Gerben nem tudott aludni ugy, hogy kozben Natan vagy a hatan alszik, vagy a fejevel a labanal, aztan a labujjaival az orraban, meg ilyesmik, ugyhogy o atment a vendegszobaba aludni. En kemenyen keresem a hasznalt agyakat a neten Natannak, hogy jobban tudjon aludni. A mostani agyat (regi ikeas, kicsi, vekony matrac stb) utalja, minden este azzal fekszik le hogy mennyire csunya az agya. Trauma. Mondjuk megertem, en sem aludnek szivesen abban az agyban. A mienk jo puha :) O pedig mindig kitalal valamit hogy atjohessen hozzank (az ejjel pl fajt a fule, a-ha, azelott a hasa a-ha). A lenyeg hogy szeretnenk venni neki egy szep szolid faagyat, felmagasat, vagy rendeset, es ami a legfontosabb, egy nagyon jo matracot.

Az egyetlen varatlan dolog az volt a heten, hogy Natan egy osztalytarsa jott hozzank jatszani. Egy kislany, Minke, akivel Natan soha nem szokott jatszani a suliban, a lany sem kezdemenyezett soha, viszont egyik delben mikor mentem Natanert odaallt elenk, hogy szeretne hozzank jonni jatszani. Most. Mondtam, hogy most nem lehet, mert biciklivel vagyok, ket gyereknel tobbet nem tudok elvinni. Beleegyezett hogy akkor az anyukaja hozza el ebed utan. Es jott. Jo volt, erdekes volt, sokat jatszottak egyutt, de kulon is, volt nagy ricsaj, aztan nagy csend puzzle-ezes kozben. Mikor az anyukaja ertejott es mar majdnem az autoban ultek, rajottunk hogy en es az anyuka meg be sem mutatkoztunk egymasnak. Durva, nem? Na errol beszelek, hogy ebben a faluban az emberek nagyon tavolsagtartoak. Leadod a gyerekedet egy tok ismeretlen csaladnal jatszani, meg be sem mesz hozzajuk, vagy meg be sem hivnak. Ez az anyuka epp belepett nalunk a nappaliba szetnezni. Nagyon nehezen tudok ehhez hozzaszokni. Nem is fogok, nem is akarok. En mindenkivel kezdemenyezek beszelgetest az iskolaudvaron (legalabbis az osztalytarsak anyukaival) a vegen pedig csak csalodok. Mindenki olyan zart, en pedig nyilt es oszinte vagyok, igy eleg tudathasadasos allapotokat elek meg az iskolaudvaron. A waldorf suliban maskepp volt ez. Igaz a varos is delebbre fekszik, igy az emberek is masok :) na de nem panaszkodok tovabb. En magam kell legyek minden orom forrasa, nemde?

Mar nagyon varom a holnapot, megyunk Leeuwardenbe, a waldorf suliba az oszi bazarba (a multkorit az ovi rendezte, ezt pedig az oskola), minden evben olyan jo dolgokat talalnak ki a gyerekeknek, venni is lehet ezt azt, finomakat lehet enni is, de foleg az aktivitasok nagyon jok. Aztan pedig belepunk Philippe-hez es Alexandrahoz, egy kavera es egy szelet tortara (Philippnek most volt a szulinapja es nagyon jo szakacs es cukrasz is egyben;)).

Sajnalom magamat :)

Egy kicsit ugy osszevissza erzem magam. Sokszor olyan kedvtelen vagyok, unok mindent, amit csinalok (amit csinalnom kell, foleg a haztartasi reszt). A multhet egyik delelottjen mar konnyek gyultek a szemembe az onsajnalattol. Egy egesz delelotti vasalas utan. Odaig mar eljutottam, hogy tudom elvezni a vasalast, mikozben csak ezzel foglalkozok. Viszont ha kozben korbenezek a lakason, es latom hogy meg mi minden varakozik akkor bepanikolok. Minden nap az az egyik celkituzesem, hogy mire Gerben hazajon a melobol, rendesen nezzen ki a lakas, legalabb a foldszinten (:) Suket haziasszony duma, nem szeretem ezzel tolteni az idot, de legalabb kiadok magambol valamit, hiszen itthon a gyerekek mellett megiscsak ez lett vilagomma. Ez teny es valo. Arra mindig gondot forditok, hogy a padlo tiszta legyen es az asztalok, a konyhapult, a wc-k. Viszont en az a tipus vagyok, aki nem veszi eszre a pokhalokat. Szelektiv a latasom. Es nem veszem eszre azt a kis papirdarabot sem az egyik sarokban, ami mar 3 hete ram var hogy eldobjam. Szepen sepregetek, porszivozok felmosok korulotte de azt a kis akarmiert nem hajolok le hogy eldobjam. Egyszeruen nem latom, mivel mindig latom. Ma jutottam el odaig, hogy vettem egy olyan sztatikus portorlo akarmit, mivel a port a tv hata mogott es a konyvespolcon is inkabb Gerben veszi eszre. Es mikor egy nap alatt tobbmindent vesz eszre mikozben en abban a tudatban vagyok hogy tiszta a lakas, akkor nem birom a kritikat. Akkor mindig elgondolom, hogy jobb lenne nekem dolgozni, es hagyni ezt a reszet a dolognak (plusz furdoszobatisztitas ugy egeszeben)pl egy takaritonore. Mert igaz ami igaz, oromemet nem lelem benne. Altalaban buntudatom van Ariadne fele, mivel o szivesebben jatszana velem, neki sincs mindig kedve velem pucolni, pedig mindig megprobalom bevonni a dologba. Hamar feladja, es aztan rancigalja a nadragomat hogy menjek vele jatszani. Ez dilemma. Szeretem inkabb elhatarozni, hogy ok holnap egesz nap takaritani fogok, es akkor mindent megcsinalok izzadasig, a gyerekek utalnak, illetve nem is, mert ilyenkor bekapcsolom nekik a tv-t (jujj, ez nagyon rossz!). Viszont ebbe a full-day takaritasba termeszetesen nem ertem bele a meleg etel kesziteset! Es akkor ez problema, mert ilyenkor nem vagyok kesz mindennel mire Gerben hazajon. Ami ugy egy napi celom lett volna. Ilyenkor jon a csalodas onmagamban, Gerbennel nincs gond, o nagyon flexibilis, nem egy szigoru ferj vagy akarmi, de megis, otthon ulo anyukakent es felesegkent megiscsak szeretned a maximumot kihozni magadbol. Nahat ez nekem soha nem fog menni. Es nehezen fogadom el azert ezt, furcsamod. Azzal egyetertek hogy tiszta lakas, tiszta fej. Nem igazan tudok en sem rumli kozepette varrni, ill. tudok, de buntudattal. Regebben nem erdekelt a rend, minel kaotikusabb annal jobb. Imadtam egy feloran keresztul keresgelni valamit az osszevisszasag kozepen, meg most is imadok ilyen embereknel vendegsegben lenni, ahol nincs rend, ahol minden tukrozi a lakok milyenseget, ahol minden odanemtartozodolog mindenfele hever, ahol nincs meg a fix helye a dolgoknak, ahol nincsenek a targyak centimeterre pontosan elhelyezve valahol. A hideg raz ki egy tokeletes lakasban. Álemberek állakasa, brrrr. Nekem egy otthon kell.
Viszont en ugy erzem, (miota anya lettem es haztartasbaeli) hogy sokmindenrol le kell mondjak, ami pedig bizony engem tukrozne> a sok szinrol korulottem pl. Imadom a szineket, ha egyedul elnek minden falnak mas szine lenne, etnikus berendezest kepzelek el, kelimmel es szines festmenyekkel, es mindenfelefajta muveszettel magam korul. Viszont ebben a szituacioban nem birnam ezt el. A sok benyomast, a sok szint. A muveszetek kaoszat, a kaosz muveszetet. A gyerekek behoztak a teljes szinskalat az eletembe onmagukkal, a jatekaikkal, a krealmanyaikkal. Es ott van a konyvesszekreny. Es a par festmeny. Es az evszakasztal. Es a nehany szep szines kisparnahuzat. Ez onmagaban most pont eleg. Annyira tele van a fejem mindenfelevel, benyomasokkal, aktivitasokkal, gondolatokkal, olvasmanyokkal, celokkal, hogy halat adok magamnak azert hogy pl ugy rendeztem be a konyhafiokokat, szekrenyeket, hogy nem kell idot vesztegetnem a dolgok keresesere. Hogy a gyerekek egyedul megtalaljak azt amire szukseguk van, nem mindent en kell elotte egy feloran keresztul keressek. A vegen pedig valami teljesen mas kell nekik megint. Elegem van ebbol, ezt mar magam mogott hagytam az elobbi ket lakasunkban. Es nem kell mar a sok kacat, a sok regi megorzott papirdarab, targy amiket emlekertekuve kepzeltem. Annal mostmar jobban ismerem magam, minthogy emlekekbol epitgessem tovabb a szemelyisegemet. Ezt is meg kellett tanulni.
Es lám-lám, nem kell nekem takaritono a lakasba, en terapeutikus celokra hasznalom a haztartast! Feszegetem a korlatokat :) De ha egyszer tenyleg azt veszem eszre hogy boldogtalan vagyok EMIATT, akkor iranyt fogok valtoztatni. Vegulis, nem lehet minden a tied. ;)

Duhos vagyok!

Ismet sikerult felhuznom magam a szomszedokon. Illetve a szomszedasszonyon. A jobboldali szomszedokrol van szo, a baloldaliakkal nagyon joban vagyunk. Olyan egy tudalekos noszemely hogy csak na, mindent jobban tud. Es az a bosszanto hogy meg csak nem is arrogans, egyszeruen csak idegesito. Itt volt ma nalunk a fia jatszani Natannal, utana atmentek ohozzajuk jatszani. Azutan pedig kivonultunk osszesben az utcara jatszani, biciklizni, ill. Natant biciklizni tanitani. O kint volt mivel a kisebbik fia is kint volt, es en is mivel Ariadne is jott es kulonben is hogy ugye Natant tanitsam biciklizni. Erre se szo se beszed leall o Natan mellett futni, mintha en nem tudnek! Nyomta Natannak a dumat hogy mit hogyan tegyen meg minden. Persze utana azert megiscsak en futottam Natan mellett, utan. Aztan egyszercsak elesett Natan a bicajjal, nem nagyot, de megiscsak sirt, megijedt. Persze en lehajoltam hozza, felsegitettem, probaltam neki mondani valamit, erre odajon a szomszedasszony, megfogja Natant, ranyomja megint a bicajra, hogy menjen. Nagyon durva volt. Lehet hogy o a fiat igy tanitotta biciklizni, nem erdekel, mindenkinek megvan a modszere, de Natan egyenlore az en fiam es en fogom az apjaval megtanitani biciklizni, nem holmi tudalekos no a beidegzodeseivel. Olyan duhos voltam hogy csak na, megis szep nyugodtan elmondtam neki, hogy legyen szives hatraljon egy kicsit, en megyek Natannal. tisztara rank volt fixalodva, a sajat gyerekeivel nem is torodott, mind csak az enyeimmel. Aztan ugye megint megtettem egy kort Natannal (nagyon ugyes kulonben, ma mar 3 kort ment egymas utan, anelkul hogy fogtam volna!), erre pont akkor jott haza a baloldali szomszedasszony, Henriette, es volt egy keves megbeszelnivalonk. Egy kis idopontegyeztetes, akarmi. Natan addig nezelodott, tanulmanyozta a biciklit, pihent. Erre odajon a tudalekos anyuka, hogy ne beszelgessek hanem menjek megint Natant bicikliztetni. Apam, hat meg ilyet! Erre mar figyelembe sem vettem. Persze Henriette es Anett sem birjak egymast, igy aztan volt egymas fele egy par jo megjegyzesuk. Haha. Minden jo, ha a vege jo, vegul Anett elhuzta a csikot, ment a krumplit meg a zoldsegeket megfozni, es meg tudatta, hany orakor kuldjem majd haza a gyerekeit a jatszas utan. Lesz itt muri. Mi ki akarjuk jovore ugyanis cserelni a sovenyt az udvaraink kozott, mert ez egy olyan levelhullatos fajta, ami nagyon szep, mig nem hullanak a levelek. Utana pedig mintha semmi nem lenne a ket udvar kozott, teljesen atlatszo. Foleg Gerben az aki ki akarja ezt cserelni egy masik orokzold fajtara> en pedig nem banom:) Meg nem kerdeztuk meg a szomszedtol mit szol hozza. de lesz muri. Ha nem egyeznek bele (annak ellenere hogy akar mindent a mi koltsegunkre akarunk rendezni, akkor szepen valami leckeritesfajtat fogunk a mi oldalunkon a soveny ele rakni.
Kulonben Henriette szellemi fogyatekos fiatalokkal (tizentol harmincvalamennyi evesekig) dolgozik itt a faluban, en is ismerem oket, nagyon aranyosak, es megkert hogy nem mennek-e el hozzajuk megtanitani oket koveket nemezelni, es majd el tudnak ezeket adni. El tudom kepzelni, hogy a nemezeles jo hatassal lesz rajuk, szoval benne vagyok.
Ja, es elkeszult ma delben a turofank! nagyon nagyon finom volt, a gyerekek nem ismertek ezt,(en sem, koszi Bodza!) igy alig birtak kivarni hogy megsuljenek, Gerben is hazajott ma ebedelni, es nagyon meglepodott a finomsagon. Nagyon nagy volt a csend eves kozben, annyira elvezte mindenki:)

En pedig olyan faradt vagyok...azt hiszem ma koran fogok lefekudni...

Osszevissza fenykepek, mindenféle...

Ezeknek a fotoknak egy reszet mar regebben fel akartam tenni, de elfelejtettem (pedig meg akarom orizni oket valahol a hangulatuk miatt). Ez az egyik noteszem, nagyon szeretem, ebbe masolom be a regenyekben talalt idezeteket, gondolatokat amik valami miatt megfognak. Az evek soran jocskan felgyult mar az ilyen noteszek szama, es mindig olyan jo fellapozni oket, neha visszaolvasok valamit ami pl. az elso egyetemi ev alatt fogott meg, es van ugy hogy mar nem is jovok ra, hogy miert, van ami pedig ujra visszavisz az akkori hangulatba. Emellett van egy masik noteszem, amibe az informativ konyvekbol irom ki a fo gondolatokat, gyereknevelesrol, spiritualis dolgokrol, akarmirol, ami erdekel. Van egy olyanom is amibe a kis mindennapi celjaimat szoktam beleirni, a tudatos kis tukrom, de ebbe sokszor "elfelejtem" beleirni a dolgokat, neha nem nez az ember szivesen tukorbe ;)

Ez az Ariadne jatszohazas oszi level festmenye:
Ez pedig a Natan sulis pokos kreacioja, latjatok ott alul azt a kis megremult legyet?
Ez az elmult vasarnap delelottom egyik resze, a honvagyas resz, mikor anyaval beszeltem telefonon...
Natan legeslegelso kastelyas/varas rajza, multheten keszult. Latjatok, hogy integet nekunk bentrol?
A konyha egy kis sarka, amit szeretek. A konyha nem a kedvenc tartozkodasi helyem, ez megkonnyiti :)

Oket Natan vette eszre a biciklirol mikor egyszer hazafele indultunk a sulibol. hat nem gyonyoruek??
Pentek, delutani fel oracska ebed utan, anya olvas, Ariadne kozben hordozgatta nekem az ennivalot, nagyon jo kis feloracska volt ez, olvastam egy cikket egy par multikulturalis csaladrol. Magyarok nem voltak koztuk.
Ezek itt a multheti waldorf suli bazarjabol szerzett kincsek, tenyleg csak egy par centbe kerultek> es minek orultem en a legjobban? a gesztenyenek. a hollandok nagy resze nem tudja, hogy ezt meg enni is lehet, ugyhogy ket kifizetett zacsko mellet kaptam meg egy parat ingyen is. Tudom kihez forduljak majd jovore is.:)




A hetvegi "biciklitura"alkalmaval lattuk meg oket (hiaba bujtak am el!)

A vasarnap esti jo ferj :)::
A fekete cica, Spooky, a mienk, a masik pedig kihivta maga ellen a sorsot, azt kell, hogy mondjam. Olyat verekedtek hogy csak na. Hiaba allt kozejuk Ari egy bizonyos ponton es okitotta oket, hogy ezt nem szabad, veszekedni, es hagyjak abba, a fuluk botjat sem mozditottak.
Itt vannak a szemtanuk a verekedesre. Mielott elindultunk bevasarolni, vegigneztuk a meccset. Spooky volt a macho, o nyert. Hajra! (en probaltam oket szetszedni de nem sikerult, hogy kell ezt professzionalisan csinalni, mert en bizony alig birtam nezni..)
Miutan hazaerkeztunk a bevasarlabol ma, egy csomagocska vart rank. Megerkezett Ariadne uj (hasznalt) telikabatja, hat nem edes?
Ez pedig egy kedvenc kepemme fog valni, mive annyira meglepett a szituacio. En vasaltam. Kozben Ari meglépett az egyik agynemuvel. Es ez lett belole. Natan ugy rendezte meg a jelenetet, hogy Ariadne lett Maria, a polyasbaba termeszetesen a kis Jezus, o maga pedig Jozsef. Nalunk koran kezdodik a karacsonyi keszulodes ugy latom...

hetvegi brokkolikremleves ruccolaval. Fincsi volt... Es...a vasarnap fenypontja: Natan egy egesz kort lebiciklizett EGYEDUL. A kis huncut, szoval tud o, csak nem akar!
Errefele biciklizett a csalad.
Itt megpihentunk, Natan fenykepezett> en imadkoztam, nehogy leejtse a gepet.
Ja, tegnap este ujra voltam a festeszkoron (vagy mi akar ez lenni?). Azt hiszem holnap irom le milyen is volt, hadd ulepedjen meg bennem :)

Es igen, hogy is oldom meg ezt a honvagy dolgot. Hat ugy hogy ezt a hetet kineveztem magyar kulturalis hetnek igy itthon, magyarosakat fozok (ma epp kaposztaskocka volt a menun, Gerben imadja, pedig utalja a kaposztat, mellesleg a rizses rakottkaposztat is szereti, mikozben a savanyukaposztat kifejezetten utalja). Mindennap fozom a leveseket (amit ugy altalaban nem szoktam, mindig koretkent esszuk a zoldsegeket). Holnap babgulyas lesz, es kiprobalom a Bodza turofankjat, mar alig varom a holnapot! Ezenkivul hivogatom anyaekat telefonon, mindenfele indokkal, egy nagyon jot beszelgettem tegnap Vilmaval is, a baratnommel (o Csikszeredaban el, szia Vilmus!). Ezenkivul a Natan keresere es igy az en oromomre is joval tobbet beszelunk magyarul ezekben a napokban. Es sok sok ido utan belekezdtem ujra egy magyar konyvbe :) Egy regenybe, vegre! Mar elvesztem a sok sok informacioban az utobbi idoben. A regenyekkel viszont az a gond (vagyis nem gond ez, csak art a csaladnak;)), hogy annyira belehuznak a hangultukba, annyira beleelem magam a tortenesekbe, gondolatokba, hogy a konyv befejezese utan is meg egy hetig nem tudok normalisan mukodni a mindennapokban. Igen, mindig is tudtam hogy erzekeny vagyok a konyvek vilagara, es ezt akkortajt egyetemistakent meg is engedhettem magamnak, sot ez volt a teendo, de mostmar nem. Meg ha a hivatasom szerint irodalomkritikus lennek, ok. De a mostani szituban nem nyer az irodalom prioritast. (igaz, nehezen veszem a levegot konyvek nelkul :))

Honvágy

Az utobbi kb 2 hetben, es foleg az utobbi napokban majd szetvet a honvagy. Ugy valahogy elokerult valahonnan, beallitott es most nincs olyan nap, hogy ne gondolnek otthonra, anyaekra, Angiekra, a szulohazamra, a csaladra, a nagymamakra, a multra. Ugy elkap a nosztalgia, es akkor egy par intenziv ora erejeig tele vagyok vele. (meg Odusszeusz is eszembe jut:)) Felmerult bennem, de jo lenne ugy meglepeteskeppen hazautazni, a gyerekeknek is most kezdodik az egy hetes oszivakacio, szoval lehetne. De egy het, mi az??tul rovid, plusz a vakacionak az a celja, hogy Natan kipihenje magat, mert latszik rajta, hogy augusztus kozepetol mostanaig ez neki mar pont eleg volt, es emellett en is szeretnem egy kicsit kipihenni magam. Egy heten keresztul nem lesz reggeli rohanas, 4szeri odavissza a sulihoz, gyors ebed hogy Natan idoben visszaerjen, nyugi lesz, rengeteg kinti jatszas, biciklizes, erdojaras, gyonyorkodes az oszben a gyerekekkel egyutt, es amolyan oszi "nagytakaritas".Meg csak most kezdtem el ket napja, kikeresgelni a nyari ruhakat azokat mind el kell meg pakolni, plusz meg van egy-ket doboz amit meg ki sem pakoltunk idekoltozesunk ota, azokban meg kivancsi vagyok, milyen kincsekre talalok ;) Szandekomban van mindenen atmenni a goztisztitoval (ez a neve magyarul??) mar belekezdtem a furdoszobaban, de meg kell jojjon a konyha, az ulogarniturak, a wc, a padlo, a minden. Ezt a csodamasinat nagyon szeretem, mert nem kell hozza semmi tisztitoszer csak viz bele es nagyon jo mindenre. Eddig tobbszor csak a konyha csempepadlojara hasznaltam. A vasalassal sem allok igen jol, pedig mar azon a szinten vagyok, hogy a vasalodeszkat el sem pakolom a nappalibol, mivel mindig van mit vasalni egy szabad percemben. Szoval beterveztem meg egy par dolgot, aztan meglatjuk mi lesz belole. Vendegunk is lesz harom napig, szerdan jon Marciano (a nagyon jo szakacs:)) ket napig Gerbennel lesz a cegnel hogy megismerje ezt a fajta munkat is. Mivel a sok szakacskodas utan burn-out-tal ul otthon mar egy par honapja, pszichologushoz jar, elegge a beka feneke ala kerult, igy most nezelodik hogy mi mast csinalhatna amivel penzt is lehet keresni, szeretne is, es strukturat hozna a hetkoznapjaiba. Szoval erdekes hetnek nezunk elebe.
Kezdhetem a takaritast a kornyezetemben es igy rendberakom a dolgokat a bensomben is. Ez a cel. Takaritok, tehat gondozom az eletet :)

egy par hetvegi foto

Hol vannak??

En pedig vartam ma az ufo-kat, ...de nem jottek. Blossom Goodchild-nak muszaj lesz valamilyen magyarazattal jonnie, mivel o kapta az uzenetet, hogy egy hatalmas UFO fog ma megjelenni legkorunkben, es 3 napig Alabama folott fog tartozkodni...Na nem baj, varunk meg egy par(ezer)evet a nagy talalkozoig :) En egyenlore ugyanis nem vagyok az ürturistak listajan;)

Ennek ellenere nagyon jo volt a mai nap (tegnap meg nem gondoltam volna, mivel ujbol kezdodott az osszes megfazas szimptoma), mivel megjott A PAD! Amire interneten talaltam ra itt Hollandiaban. Letezik egy internetes uzlet ahol a tulajok regi cuccokat vesznek meg Magyaro.-on, Romaniaban, a balkan-orszagokban, szekrenykeket, tukroket stb, es azokat itt jo penzert eladjak, mivel nagyon nagy cikk ez a lakberendezesi piacon (regi, patinas dolgokat megvenni, foleg nem felujitani, meghagyni a lelket:)) Es a mult heten igy ratalaltam almaim "tulipanos ladikajara", ebben a formaban. Magyarorszagrol jott. Azt nem tudom, kie volt es hany eves (eleg kar...) de abszolut Szekelyfoldet juttatja eszembe, Gizi mamat, neki volt egy ilyen felhajthatos padja (vagy mi ennek a hivatalos neve?) en pedig mindig is vagytam egy ilyenre. Azt hiszem fel fog kerulni a kreativ szobacskamra az ablak ala, egy jo csomo mindent el fogok tudni benne raktarozni. Errol ennyit.A masik aminek orultem hogy eljott ma hozzank egy itteni baratnom, Ellen. Mar eleg reg nem lattuk egymast, csak telefonon beszelgettunk. Vele voltam marciusban parazson jarni, ugyhogy sokmindenen atmentunk mar egyutt ;) O volt Natan elso ovonenije a Waldorf ovodaban,(illetve az elso ovonenije meg a baba-mama csoportban) es erdekes modon azutan lettunk csak baratnok miutan Natan elkerult az o csoportjabol. Azota mindig talalkozgatunk, ertjuk egymast, egyutt szoktuk bejarni Eszak-Hollandia waldorf sulis bazarjait, eloadasokra jarni, mindenesetre osszekot bennunket valami, a varras es nemezeles szereteten kivul is. Natan szamara is mindig kulonleges mikor juf Ellen (Ellen ovoneni) jon hozzank, ma is egyutt mentunk ele a suliba...:) Na, szoval jo volt! Ezek kulonben az o varromanyai, elhozta amiket az utobbi hetekben keszitett.

Ez itt egy regebbi foto Ellennel es Natannal.

A harmadik aminek orultem, az az, hogy eszembe jutott, hogy ma kell visszavigyem a konyveket a konyvtarba, ez mar nagy dolog. Plusz a gyerekek nagyon szeretnek oda jarni, ugyhogy mindenki tud raerosen konyveket nezegetni (uhum-ezt magamra ertem termeszetesen). Es ami a legjobb a leirt konyveknel ratalaltam egy par kincsre, osszesen 4 euroba kerultek. Ezek azok:

Etel-kepeket nem szoktam feltenni, mert nem erossegem a fozes. Vagyis nem igazan szeretek fozni, az az igazsag, ezen a teren nagyon nem vagyok kreativ, orulok hogy letezik internet, beirom a google-be a hozzavalokat, amik otthon vannak, es varom milyen variaciokat ad ki. Durva, nem?? Persze nem mindig igy van ez, de ma pl igen, fogalmam nem volt mit fozzek, nem is voltam ehes. Vegul ez lett belole: rizs lencsevel, plusz porehagyma bele, 2 paprika, repa, hagyma, fokhagyma, osszefoztem, aztan finom paradics ra es sajt, es irany a sutobe. Meg ket napig biztosan enni fogjuk, mert nagyon laktato! :) es ezzel be is fejeztem a kajas topicot. Kulonben, ami a hires-neves szakacsokat illeti, Ramsay az abszolut profi, (es a felesege) nagyon finomakat, nagyon megoldhatoan foz. (a desszertjei nagyon nagyon jok).