Natanrol...

Az en aranyos, edes kicsi fiamrol...Muszaj leirjam, hogy megmaradjon bennem annak a pillanatnak a hangulata, a kep elottem...Ahogy ul a kis szekeben a konyvesszekreny elott, mikozben Ariadne egy konyvben lapozgat es motyorog maga ele. En elsuhantam mellettuk, a konyha fele menet, szaz dolog a fejemben, amit epp tennem kellene a hazban es haz korul, megnyugodva hogy ezeket most mind tehetem is, mert a gyerekek latszolag jol elvannak egymassal, nem kell epp bealljak en is jatszani kozejuk, vagy akarmi. Es akkor suhantamban hallok egy sohajt es hogy Natan mond valamit. De nem ertettem eloszor, mivel a sajat gondolataimban voltam. Megalltam, odamenten Natanhoz, leterdepeltem ele es megkerdeztem, mit is mondott az elobb. Es akkor ramnez es azt mondja: "Csak azt mondtam, hogy milyen jo semmit se csinalni. Nem jatszani,... nem iskolaba menni,... nem kell semmit." Es ezzel el is mondta a magaet, es ult tovabb a kis szekeben, egy kicsit nezelodve jobbra-balra, de semmit sem csinalva. Na ez egy olyan pillanat, mikor elcsendesedsz magadban, es orulsz. Hogy a fiad TUDJA elvezni a nyugalmat, a csendet, a semmittevest. Ilyenkor jossz ra, milyen zaj van a sajat fejedben, hogyan zakatolnak a gondolatok az agyadban, a 80 szazalekban semmitmondo gondolatok, es mennyire rabjuka valsz a mindennapokban. Es ha vannak szabad perceid, kihasznalod oket, hogy ujra tegyel/csinalj valamit, meg ha az a valami zenehallgatas is, vagy tancolas csak ugy magadnak a nappaliban, vagy teaszortyolgetes, vagy olvasas, vagy varras, vagy tv nezes. Es azt hiszed, hogy igy pihensz. Ritkan birom azt ki, hogy csak leuljek es legyek (ne meditaljak, ne gondolkodjak kozben). Natannal obvious, hogy a szavak amiket kimondott nem nekem szoltak, nem a testverenek, meg talan sajat maganak sem, hanem csak ugy...kimondattak. Ujra belelathattam egy pillanatra a belso valosagaba, amit olyan ritkan mutat meg. Mert o egy ilyen kis titokzatos gyerek:) En pedig mit sem elvezek jobban, mint ezeket az ebed utani perceket, mikor a gyerekek jollakottan ugy elvannak, csend van, legalabbis azokon a napokon mikor nem kell visszamenni az iskolaba (itt a gyerekeket 12 kor hazaviszed, megebedelteted oket, 1-re visszeviszed oket es fel negyre ujra mesz utanuk). Most mar csak az en fejemben kell csendet teremteni neha.

A masik amit Natanrol akarok irni az pedig az, hogy tegnap egy feloraval agybabujas utan lejott hozzank, hogy szeretne meg egy csupor meleg teat is, es kulonben is meg van valami amit alvas elott szeretne csinalni. Rajzolni. OK, keszitem a teat, odaadom a rajztombot a viaszkretakkal, megkerdezem melyik szint keri. A pirosat. Es mit rajzol? Ezt:

Hat en ugy meglepodtem, mint annak a rendje! Nem tudtam hogy le tudja irni a nevet, azt tudtam hogy az utobbi napokban nagyon el van foglalva az 1-es rajzolasaval, de nem tudtam hogy gyonyoru kettest es harmast es nyolcast is tud rajzolni. De hogy a nevet le tudja irni azt vegkepp nem gondoltam! Az egy dolog hogy felismeri azt a par betut (foleg hogy a neved hatulrol ugyanaz mint elolrol irva, mi is ennek a neve, ennek a tukrozos neveknek?), mert ezt nap mint nap latja az iskolaba a szeken a fenykepe mellett, de ahhoz hogy le is ird, nagyon bele kell elned magad. En emlekszem ra, hogy imadtam ovodaskoromban UTANOZNI az apa, anya irasat, a sorok alatt en is vegigrajzoltam a betuket, nem tudtam hogy azok valamit jelentenek is, viszont Natan ezt soha nem teszi. Szoval kezdi megalkotni magaban a betuket. Meglepo. Az iskolaban meg nem kezdenek ezzel foglalkozni, es en sem foglalkozom ezzel. Nagyon kezdi felcsigazni az erdeklodesemet, hogy mi minden megy vegbe mostansag a kicsi ember fejecskejeben....