Sajnalom magamat :)

Egy kicsit ugy osszevissza erzem magam. Sokszor olyan kedvtelen vagyok, unok mindent, amit csinalok (amit csinalnom kell, foleg a haztartasi reszt). A multhet egyik delelottjen mar konnyek gyultek a szemembe az onsajnalattol. Egy egesz delelotti vasalas utan. Odaig mar eljutottam, hogy tudom elvezni a vasalast, mikozben csak ezzel foglalkozok. Viszont ha kozben korbenezek a lakason, es latom hogy meg mi minden varakozik akkor bepanikolok. Minden nap az az egyik celkituzesem, hogy mire Gerben hazajon a melobol, rendesen nezzen ki a lakas, legalabb a foldszinten (:) Suket haziasszony duma, nem szeretem ezzel tolteni az idot, de legalabb kiadok magambol valamit, hiszen itthon a gyerekek mellett megiscsak ez lett vilagomma. Ez teny es valo. Arra mindig gondot forditok, hogy a padlo tiszta legyen es az asztalok, a konyhapult, a wc-k. Viszont en az a tipus vagyok, aki nem veszi eszre a pokhalokat. Szelektiv a latasom. Es nem veszem eszre azt a kis papirdarabot sem az egyik sarokban, ami mar 3 hete ram var hogy eldobjam. Szepen sepregetek, porszivozok felmosok korulotte de azt a kis akarmiert nem hajolok le hogy eldobjam. Egyszeruen nem latom, mivel mindig latom. Ma jutottam el odaig, hogy vettem egy olyan sztatikus portorlo akarmit, mivel a port a tv hata mogott es a konyvespolcon is inkabb Gerben veszi eszre. Es mikor egy nap alatt tobbmindent vesz eszre mikozben en abban a tudatban vagyok hogy tiszta a lakas, akkor nem birom a kritikat. Akkor mindig elgondolom, hogy jobb lenne nekem dolgozni, es hagyni ezt a reszet a dolognak (plusz furdoszobatisztitas ugy egeszeben)pl egy takaritonore. Mert igaz ami igaz, oromemet nem lelem benne. Altalaban buntudatom van Ariadne fele, mivel o szivesebben jatszana velem, neki sincs mindig kedve velem pucolni, pedig mindig megprobalom bevonni a dologba. Hamar feladja, es aztan rancigalja a nadragomat hogy menjek vele jatszani. Ez dilemma. Szeretem inkabb elhatarozni, hogy ok holnap egesz nap takaritani fogok, es akkor mindent megcsinalok izzadasig, a gyerekek utalnak, illetve nem is, mert ilyenkor bekapcsolom nekik a tv-t (jujj, ez nagyon rossz!). Viszont ebbe a full-day takaritasba termeszetesen nem ertem bele a meleg etel kesziteset! Es akkor ez problema, mert ilyenkor nem vagyok kesz mindennel mire Gerben hazajon. Ami ugy egy napi celom lett volna. Ilyenkor jon a csalodas onmagamban, Gerbennel nincs gond, o nagyon flexibilis, nem egy szigoru ferj vagy akarmi, de megis, otthon ulo anyukakent es felesegkent megiscsak szeretned a maximumot kihozni magadbol. Nahat ez nekem soha nem fog menni. Es nehezen fogadom el azert ezt, furcsamod. Azzal egyetertek hogy tiszta lakas, tiszta fej. Nem igazan tudok en sem rumli kozepette varrni, ill. tudok, de buntudattal. Regebben nem erdekelt a rend, minel kaotikusabb annal jobb. Imadtam egy feloran keresztul keresgelni valamit az osszevisszasag kozepen, meg most is imadok ilyen embereknel vendegsegben lenni, ahol nincs rend, ahol minden tukrozi a lakok milyenseget, ahol minden odanemtartozodolog mindenfele hever, ahol nincs meg a fix helye a dolgoknak, ahol nincsenek a targyak centimeterre pontosan elhelyezve valahol. A hideg raz ki egy tokeletes lakasban. Álemberek állakasa, brrrr. Nekem egy otthon kell.
Viszont en ugy erzem, (miota anya lettem es haztartasbaeli) hogy sokmindenrol le kell mondjak, ami pedig bizony engem tukrozne> a sok szinrol korulottem pl. Imadom a szineket, ha egyedul elnek minden falnak mas szine lenne, etnikus berendezest kepzelek el, kelimmel es szines festmenyekkel, es mindenfelefajta muveszettel magam korul. Viszont ebben a szituacioban nem birnam ezt el. A sok benyomast, a sok szint. A muveszetek kaoszat, a kaosz muveszetet. A gyerekek behoztak a teljes szinskalat az eletembe onmagukkal, a jatekaikkal, a krealmanyaikkal. Es ott van a konyvesszekreny. Es a par festmeny. Es az evszakasztal. Es a nehany szep szines kisparnahuzat. Ez onmagaban most pont eleg. Annyira tele van a fejem mindenfelevel, benyomasokkal, aktivitasokkal, gondolatokkal, olvasmanyokkal, celokkal, hogy halat adok magamnak azert hogy pl ugy rendeztem be a konyhafiokokat, szekrenyeket, hogy nem kell idot vesztegetnem a dolgok keresesere. Hogy a gyerekek egyedul megtalaljak azt amire szukseguk van, nem mindent en kell elotte egy feloran keresztul keressek. A vegen pedig valami teljesen mas kell nekik megint. Elegem van ebbol, ezt mar magam mogott hagytam az elobbi ket lakasunkban. Es nem kell mar a sok kacat, a sok regi megorzott papirdarab, targy amiket emlekertekuve kepzeltem. Annal mostmar jobban ismerem magam, minthogy emlekekbol epitgessem tovabb a szemelyisegemet. Ezt is meg kellett tanulni.
Es lám-lám, nem kell nekem takaritono a lakasba, en terapeutikus celokra hasznalom a haztartast! Feszegetem a korlatokat :) De ha egyszer tenyleg azt veszem eszre hogy boldogtalan vagyok EMIATT, akkor iranyt fogok valtoztatni. Vegulis, nem lehet minden a tied. ;)